A Világbank elnöke az amerikai költségvetési patthelyzetrőlm :  Világméretű katasztrófa fenyeget.

A Világbank elnöke fölszólította az amerikai kormányzatot és a republikánusokat, hogy sürgősen oldják meg az amerikai költségvetés körül kialakult patthelyzetet, különben világméretű gazdasági katasztrófát okoznak.

Az Egyesült Államok már csak néhány napra van attól, hogy világméretű gazdasági katasztrófát okozzon - mondta Jim Yong Kim újságíróknak Washingtonban a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) közgyűlésének végén. "Öt nap választ el bennünket egy nagyon veszélyes pillanattól" - fogalmazott a Világbank vezére.

Ha a Demokrata Párt és a republikánusok legkésőbb csütörtökön nem jutnak megállapodásra az amerikai államadósság törvényben rögzített maximális mértékének, az úgynevezett adósságplafonnak a megemeléséről, az Egyesült Államok technikai értelemben csődbe jut.

A kicsik szenvedik meg leginkább

Ha ez bekövetkezik, szerte a világon kamatot fognak emelni a jegybankok, lelassul a globális gazdasági növekedés, és csökkenésnek indulnak az üzleti bizalmi indexek - mondta Jim Yong Kim. Szavai szerint ez mindenekelőtt a feltörekvő országok számára jelentene katasztrófát, de a fejlett ipari államok is igencsak megéreznék.

A republikánusok és a demokraták a október 17-i fenyegető közelsége ellenére szombaton sem jutottak közelebb a megállapodáshoz.

Forrás : www.privatbankar.hu

http://privatbankar.hu/makro/vilagmeretu-katasztrofa-lehet-az-amerikai-vitabol-262125

A "nyugdíjbomba" hazánkat is fenyegeti. Nem lehet arra számítani, hogy óriási méretekben kezd a magyar lakosság nyugdíjcélra megtakarítani, mivel ehhez egy felhasználóbarát, szimpla, olcsó, botrányoktól mentes rendszer kellene.

Nagy valószínűséggel a lengyel kormány is megpecsételi a kötelező nyugdíjalapok sorsát, igaz a szeptemberi nyugdíjreform visszafordítás végleges menetrendjét még nem ismerjük, de a visszalépések megnyitását követően sok jóra nem lehet számítani. Holtzer Péter nyugdíjszakértő szerint a régió országaiban továbbra is ketyeg a nyugdíjbomba, az országok nem voltak képesek átlépni a saját árnyékukon, amit jól mutat, hogy a pénzügyi szükség oltárán sokan beáldozták a nyugdíjrendszer második pillérét. A Nyugdíj és Időskor Kerekasztal korábbi elnöke szerint nem lehet arra számítani, hogy óriási méretekben kezd a magyar lakosság nyugdíjcélra megtakarítani, mivel ehhez egy felhasználóbarát, szimpla, olcsó, botrányoktól mentes rendszer kellene. A nemzetközi tapasztalatok egyre inkább azt mutatják, hogy egy kvázi-kötelező rendszer lehet a nyerő konstrukció, ahol a magán megtakarításokat a munkáltató és az állam is kiegészíti, a kilépés lehetséges, viszont komoly következményei vannak.

Portfolio.hu: Szeptemberben döntött a lengyel kormány a korábbi nyugdíjreform visszafordításáról, pedig a tőkefedezeti pillér kialakítását szinte egy időben vezették be Magyarországgal. Milyen rendszer épült ki Lengyelországban?

Holtzer Péter: Vannak hasonlóságok és különbségek a két történet között. A reformok nagyjából egyidőben indultak a két országban 1998-99-ben, és a népesség/járulékfizetők hasonló aránya lett pénztártag (csak persze Lengyelországban ez négyszer akkora tagságot és összvagyont eredményezett). A recept is hasonló volt, a Világbank modellje, amely az állami tb-befizetések egy részét térítette el azért, hogy 20-30 év múlva kisebbek legyenek az állam nyugdíjterhei. Emiatt Lengyelországban is feszítetté vált a hiány, és ez vált ott is a visszarendezés egyik fő mozgatójává. Különbség ugyanakkor például, hogy a lengyel nyugdíjalapok szervezeti formája, tőke- és garanciarendszere transzparensebbre sikerült, mint az ellentmondásos hazai önkormányzati modell, és ez is az egyik tényezője lehetett annak, hogy a lengyel átlaghozamok jobban alakultak. Lengyelország ezen kívül a második pillérrel egyidejűleg az első pillérben bevezette a névleges egyéni számlás (NDC) rendszert, amelyről sokan itthon is mint a TB-t megmentő csodamegoldásról beszélnek - és az elmúlt évek Lengyelországban is megmutatták, hogy válságos időszakban ez sem csodaszer, hiszen ettől még hiányzott a pénz az állami nyugdíjkasszából (pedig Lengyelországban még növekedés is volt!).

P.: A friss intézkedések milyen hatással járhatnak ?

H.P.: A végleges lengyel menetrendet egyébként még nem ismerjük. Egyelőre azt lehet tudni, hogy egyrészt a vagyon kb 60%-át, amely állampapírokba van befektetve, átveszi az állam kezelésre, illetve hogy 10 évvel a nyugdíjkorhatár előtt átkerül az államhoz a tag teljes megtakarítása azzal, hogy majd ő nyújtja a szolgáltatásokat. Miután a lengyelek is elmulasztották időben elkészíteni a járadékszabályozást, ott is és itt is emlékezetes elnöki vétó tette lehetetlenné a részletszabályok - nagyon elkésett - hatályba léptetését. Odaát is természetesen úgy válna önkéntessé a tagság és nyílna meg a visszalépés, ahogy azt mi bemutattuk: a passzívak visszalépnek, aktívan tenni kell a tagságért. Vicces kis színes továbbá, hogy a nyugdíjalapoknál megmaradó vagyont nem engednék az új szabályok állampapírokba fektetni, hogy ennek mi értelme van például államadósság-kezelési szempontból, az nem világos, túl persze a nettó gonoszságon, hogy így a portfoliók volatilitása sokkal nagyobbá válik, és ez még több tagot riaszthat majd vissza.

P.: Lengyelországban is megpecsételődött a nyugdíjalapok sorsa ?

H.P.: Szerintem igen, vége a dalnak, a legnagyobb és eddig legsikeresebb régióbeli reform is elbukott. Mi korábban a lengyel eredményekkel példálóztunk, amikor a magyar szabályozást, intézményrendszert próbáltuk javítani, mivel ahogy említettem, az ő hozamaik több százalékponttal voltak magasabbak a magyarnál. Ez abból a szempontól igen szomorú, hogy így a térség lassan egészét tekintve eldőltek a dominók, semelyik egykori keleti tömb-béli ország nem volt képes átlépni a saját árnyékán, és előre gondolkozva ma tenni valamit azért (és hozni némi áldozatokat), hogy a következő generációk életén könnyítsen valamelyest. S ezen a ponton érdemes elvonatkoztatni pusztán a nyugdíjtól, és vetni egy pillantást a társadalmi-gazdasági átmenetek egészére 20-25 év alatt.

P.: Mi volt a fő oka annak, hogy a régióban több ország is úgy döntött, hogy a nyugdíjrendszer kötelező tőkefedezeti pillérét részben megszünteti ?

H.P.: Elsősorban a pénzügyi szükség, a kieső bevételek, amelyek a GDP 1-1,5 százalékos pótlólagos hiányához vezettek olyankor, amikor amúgyis nehéz az egyensúly tartása, amikor amúgyis alacsony a növekedés. Ebbe belejátszott az EU hozzáállása, amely nem (vagy legalábbis csak félszívvel és átmenetileg) járult hozzá ahhoz, hogy a jövő mérsékeltebb állami nyugdíjkiadásai érdekében felvállalt többletdeficitet másképp vegye figyelembe, és úgy hasonlítsa más EU-tagországok hiányához, ahol nem történtek hasonló, implicit adósságot explicitté tevő reformok. Az érem másik oldala persze az, hogy az eredeti javaslatok arról szóltak, hogy nem (vagy legalábbis főleg nem) további eladósodásból kellene finanszírozni a nyugdíjreformokat, hanem úgy, hogy más folyó kiadások csökkenjenek helyette. Azaz a prudens út más reformok egyidejű lefolytatása lett volna, amely "helyet engedett volna" ennek az átmeneti többlet-adósságnak. Ha visszatekintünk az elmúlt tizenöt év kormányaira Közép-Kelet-Európában, megállapíthatjuk, hogy a legtöbb helyen változékony erősségű volt a prudencia e tekintetben. Ahogy az előző kérdésben már kitértem rá, ez mindenhol gondot fog okozni, hiszen a demográfiai és foglalkoztatási hátterű "nyugdíjbomba" az egész régióban (és persze máshol is) ketyeg, megtörtént egy kísérlet, amely most sok helyen visszarendezésre kerül, és eközben a kiterjedt állami rendszerek csak kismértékben kezdtek visszaszorulni (parametrikus változásokkal, korhatár-emelésekkel). Ma már azt is világosan látjuk egyébként, hogy a második pilléres reformok nem oldották volna meg ezeket a problémákat önmagukban, de valamelyest enyhíthették volna, egy hasznos elemet jelenthettek volna. A visszarendezési hullám egyik oka az is lehet, hogy sok kiinduló várakozás nem teljes mértékben igazolódott (pl kiugróan magas hozamok, tőkepiacok és megtakarítások élénkítése, az államtól történő függetlenedés, befizetési hajlandóság növelése), és így az eredeti reformok ellenzői hangosabbá, támogatói halkabbá válhattak.

P.: A nyugdíjalapokat sok kormány a befektetési teljesítményük és a működési költségeik oldaláról támadja. Valóban ilyen nagy problémáról van szó ?

H.P.: E tekintetben nem egységes a kép, voltak jobb és kevésbé jó átlagteljesítmények, a költségek pedig folyamatosan szorultak vissza. Érdekes figyelni azokat a kis országokat a szélesen vett régióban (Közép-Ázsiáig vagy a Kaukázusig kiterjedően), amelyek csak mostanra jutnak el a reform gondolatáig. Ők többségében már figyelembe vehetik az eddigi tapasztalatokat, és realistább szabályozással, némileg központilag végiggondolt befektetési politikákkal, költséglimitekkel, kisszámú vagyonkezelői licensz kiadásával, esetleg életciklus-portfoliókkal indíthatják az új piacokat. Mindez garanciát nem jelent, arra azonban jól rámutat, hogy az állam mint szabályozó vastagon felelős azért, hogy mi jön ki a piacból és az mennyire szolgálja a fogyasztó érdekeit.

P.: Ma már ott tartunk, hogy az emberek szinte csak az államra számíthatnak a nyugdíjban. Ön szerint milyen esélye van a nyugdíjcélú öngondoskodás megerősödésének, ha a rendszer önkéntességre épül ?

H.P.: Én némiképp másként fogalmaznék: az emberek az államra és önmagukra (családjukra) számíthatnak a nyugdíjban, hogy melyikre milyen mértékben, azt majd meglátjuk. Óriási szükség lesz a saját megtakarításokra, de ebbe (és volumeneibe) nem szeretünk igazán belegondolni. Ennek csak egy, viszont alapvetően fontos vetülete az a kérdés, hogy vajon jobb állapotban lesz-e és több állami forrással fog-e bírni az egészségügy a jövőben, mint ma. Ha van egy olyan gyanúnk, hogy nem feltétlenül, akkor gondoljunk bele abba is, hogy azokból a nem túl jól kinéző nyugdíj-perspektívákból kellene tudni majd az időskori orvosi ellátásunkra is költeni, saját erő és/vagy privát egészségbiztosítás formájában.

Önmagától nem tűnik reálisnak az a várakozás, hogy megugranak a hosszútávú, nyugdíjcélú megtakarítások. Minden felmérés az ellenkezőjéről szól, és azt is tudjuk, hogy még a megtakarítókon belül is kicsi azok száma és aránya, akik valóban megfelelő mértékű megtakarítással juthatnak el a nyugdíjkorhatárhoz. A nemzetközi tapasztalatok egyre inkább azt igazolják, hogy az egyedüli lehetőség az önkéntes, de majdnem kötelező megtakarítás: ahol a munkáltató és/vagy az állam beterel egy olyan rendszerbe, ahol valamennyit félre kell tennem, a munkáltatóm és az állam is mellérak, és kiszállhatok, ha akarok, de vállalva annak következményeit. Így működik már néhány rendszer a világban, és most éppen Nagy-Britanniában látjuk a legújabb hullámot, ahol többmillió olyan ember kerül be a rendszerbe, akik eddig egy penny-t sem tettek félre nyugdíjra. Nincs kétségem afelől, hogy ha valaha lesz idehaza komolyan vehető (lefedettségű) megtakarítási szisztéma, az ilyen lesz. Az a tény, hogy nemrégiben miniszteri biztost neveztek ki a foglalkoztatói nyugdíjak kérdésének vizsgálatára, jóindulatú értelmezésben akár valami ilyen irányba is mutathatna, a remény hal meg utoljára még akkor is, ha sokan valami gyanúsat vélelmeznek a dolog mögött. Egyébként ez sem nóvum idehaza, sokszor sokaknak leírtuk már, ott hevernek a fiókokban, sok más mellett (alatt).

Talán érdemes még hozzátenni, hogy az ilyen megtakarítási rendszereknek nagyon tudatosan a középső néhány dekádra kell célozniuk, és most nem feltétlenül lesz szép és népszerű, amit mondanom kell. A legfelső jövedelmi szegmenseket nem kell félteni és támogatni, nem az ő nyugdíjproblémájukat kell majd megoldani, és nem rájuk kell költeni a támogatási adóforintokat. Az alsó szegmensben tömegek vannak, akiknél sajnos praktikusan lehetetlen elvárás, hogy bármilyen rendszerben is generózus időskori ellátásuk legyen, ők azok, akik mindig is egy nem túl magas szintű állami időskori ellátásra, gyakorlatilag a sokat emlegetett alapnyugdíjra, nulladik pillérre lesznek szorulva, és ezért a legkevésbé őket lehet felelőssé tenni. Önkéntes megtakarítási rendszereket a jó intézményrendszeri szabályozással és kedvezmény-rendszerekkel a középső rétegekre kell kalibrálni.

P.: A válság egyik káros következménye, hogy a társadalmon belül a vagyonkoncentráció felerősödött. Hogyan lehet a termékfejlesztést elmozdítani, hogy a lakosság széles tömegei takarítsanak meg ?

H.P.: A legszegényebb társadalmi csoportokra nemigen lehetséges terméket fejleszteni. Azokat elérni, akik viszont már egyébként talán tudnának megtakarítani valemelyest, de nem tudják, hogyan, nem otthonosak benne, nincs nekik sok, bizalmatlanok, stb, igen egyszerű válaszok kellenek: felhasználóbarát, szimpla, olcsó, botrányoktól mentes rendszer. A dolog nem egyszerű, hiszen éppen azoknak, akik nem "szokásos" megtakarítók, több meggyőzésre lehet szükségük, tipikusan ez az a szolgáltató-ügyfél kapcsolat, amelyik az ügynök (tanácsadó)-típusú, amely többszöri egyeztetést és emlékeztetést igényelhet, miközben éppen az ő alacsonyabb megtakarítási volumenük nem bírja el azt a költséget, amiből ezt meg is lehetne fizetni. Ez egy alapvető dilemma, amelyre tökéletes megoldást nemigen találtak még sehol. A korábban említett brit kísérletben, amely napjainkban zajlik, a több millió új (jellemzően nem nagypénzű, alkalmazott) megtakarító beterelése a kvázi-önkéntes (kvázi-kötelező) rendszerbe úgy zajlik, hogy a szabályozó az elejétől meg akarja fogni a költségeket. A vagyonkezelési költségszintek fél százalék körül alakulnak, és a hatóságok most tiltják meg, hogy a tanácsadók a végfelhasználó ügyfelekre (a munkavállalókra) hárítsák annak a költséget, hogy a kkv-knek segítenek eligazodni abban, hogy mit kell tenniük, milyen alapon válasszanak. Ezért éppen a legkisebbek, a leginkább rászorulók kapják meg a legkevesebb segítséget Nagy-Britanniában is.

P.: Az öngondoskodás az emberek döntésétől is függ. Örökös kérdés, hogy a lakosság széles tömegeinek nincs lehetősége vagy éppen hajlandósága félretenni a nyugdíjra ?

H.P.: Nyilván mindkettő fontos tényező. Megtakarítani valóban sokan egyszerűen nem képesek. Néhány évvel ezelőtt Hamecz István azzal érvelt, hogy ennél sokkal erősebb az a hatás, hogy az állam nem hiteles abban a fenyegetésben, hogy szükség van a megtakarításokra, az emberek ezt nem élik meg, és hogy a megtakarítási képesség hiánya ehhez képest túl van dimenzionálva. Akkor egyet is tudtam vele érteni, de mára a helyzet alighanem romlott. A pár évvel ezelőttihez képest biztosan csökkent azok száma, akik eljutnak a hónap végéig úgy, hogy még félre is tudjanak tenni. Miközben, zárójelben, talán a fenyegetettség hitelessége is nőhetett, éppen a társadalmi egyenlőtlenségek fent említett növekedésével: ma már inkább elhihetjük, hogy tényleg magunkra hagy minket az egyre kevésbé gondoskodó állam (akár aktív, akár inaktív életkorban). Tehát szerintem képesség és elszántság is hiányzik. Azt is sokszor elmondtam, hogy a fentieken túl (legyen miből, és elhiggyük, hogy kell) szükség van egy jól szabályozott, ellenőrzött, hiteles intézményrendszerre is, amelybe a polgár mer eltenni pénzt évtizedekre, továbbá a pénzügyi kultúra fejlődésére. Ezek tekintetében előrelépés biztos nem, inkább rombolás történt az elmúlt időszakban. Pénzügyi kultúra fejlesztésben gyakorlatilag nulla előrelépés történt, érdemes az új Nemzeti Alaptanterv vonatkozó óraszámaira vetni egy pillantást, míg az e célra létrejött MNB-közeli Pénziránytű Alapítvánnyal az új vezetés fél év alatt nem közölte, hogy milyen tervei vannak vele, és "értelemszerűen" nem adott új támogatást sem, így az idei évben leállt az önkéntes keretek között évek óta zajló középiskolai pénzügyi képzési program. Az intézményrendszer hitelességét pedig alighanem nem az emeli, ha minden nap meghallgathatjuk, hogy a pénzügyi közvetítői rendszer ab ovo gonosz ügyfélnyúzó monnyonle karvalytőkés.

P.: A magyar társadalom öregszik, amely az állami nyugdíjrendszerre is nyomást helyez. Véleménye szerint milyen nyugdíjra számíthatnak az emberek a következő évtizedekben? Mikor jöhetnek ki az állami rendszerben lévő feszültségek ?

H.P.: Nem tudom. A nyilvános középtávú modellezési munkák némileg megfeneklettek az elmúlt években, talán most kezd valami újraindulni az ONYF környékén. Másrészt ezek a modellek (és ezt tapasztalatból, a Nyugdíj Kerekasztal munkájából is mondom) nehezen kezelik a mostani időszakot, a válságot, a foglalkoztatás és ezen belül különösen az értelmezhető szintű járulékfizetést eredményező formális (nem szürke vagy fekete) foglalkoztatás dinamikáját, várható trendjeit. A bevételeket ezért könnyű felülbecsülni. Erre jött az utóbbi egy-két évben a kivándorlási hullám, ahol ugyan a KSH játszhat azzal, hogy a külföldön dolgozókkal is elkezdi szépíteni a foglalkoztatás számait, de abból hazai nyugdíjjárulék-befizetés nemigen lesz (más kérdés, hogy nyugdíjígérvény se, de az majd egyszer lesz könnyebbség a kasszának, míg a befizetés elmaradása most fáj). El kell ugyanakkor azt is mondani, hogy az elmúlt évek szigorításai, amelyeket még a Bajnai-kormány kezdett (13. havi elvétele, korhatár-emelés következő ciklusa, stb), és az Orbán-kormány folytatott (előrehozott nyugdíjak radikális megszüntetése, rokkantnyugdíjak megszigorítása, stb) azt is eredményezik, hogy a kiadások is lefaragásra kerültek (vagy máshol jelennek meg). Továbbá az a tény, hogy most ide folyik be közel 3 millió volt magánpénztár-tag teljes befizetése, szintén emeli a bevételeket (és elvileg emeli a jövőbeli kiadásokat, ha azok majd valóban úgy lesznek egyszer kifizetve, ahogy illene).

A feszültségek tehát folyamatosan ott vannak. A trendek pedig arra mutatnak, hogy kevésbé a nyugdíjak drasztikus visszavágása várható, mint részben a lopakodó ígérvény-csökkentés (aminek legkevésbé transzparens, és ezért a szabályozók által mindenhol preferált - továbbá jogos - eszköze a korhatár további emelkedése), részben pedig a minden más kárára a nyugdíjasok többé-kevésbé boldogan tartása. Zárásul hadd ismételjem meg a ma már közhelyszerű tényeket: ma a - már nyugdjban lévők már megállapított - nyugdíja és annak reálérték-tartása sokkalta stabilabb, mint az aktívak állása, foglalkoztatása. A nyugdíjasok csoportja nincs a társadalom legszegényebb rétegei között (ellentétben egyes szinte egészben leszakadó régiókkal, vagy a gyerekszegénységgel). Az oktatásra vagy az egészségügyre költött összegek GDP-arányosan nem is keveset csökkentek az elmúlt években, míg a nyugdíjakra nem. Így tehát részben az a kérdés, hogy mikor jön el az az idő, amikor nagyon alacsonnyá válik az állami nyugdíj. Részben pedig az, hogy belép-e valamikor egy egészséges társadalom önvédelmi, önfenntartó reflexe, miszerint a jövő generációkra, illetve az aktívak ösztönzésére mégis többet kellene szánni, mint a már inaktívak juttatásainak stabilitására. Vagy legalább a prioritásokat érdemes lenne egyszer az életben végigbeszélni.

Forrás : www.portfolio.hu

http://www.portfolio.hu/befektetesi_alapok/ongondoskodas/a__quot_nyugdijbomba_quot__hazankat_is_fenyegeti.190334.html?utm_source=hirstart&utm_medium=portfolio_linkek&utm_campaign=hiraggregator

http://www.portfolio.hu/vallalatok/megtudtuk_olcso_szamlat_kenyszerithet_a_bankokra_a_kormany.190182.html?utm_source=hirstart&utm_medium=portfolio_linkek&utm_campaign=hiraggregator

http://www.origo.hu/gazdasag/gazdasag-plusz/20130927-alig-nott-a-versenyszferaban-dolgozok-szama-a-kulfoldre-vandorlok-es-a-kozmunkasok-a-kormany-kezere.html?sec-3

Legtöbbször feltételekhez kötik, de létezik !

Nyáron, amikor megszavazták a pénzügyi tranzakciós illeték felemelését, sokan azzal riogatták a közvéleményt: befellegzett a nullaforintos számláknak. A jóslat nem jött be, számos bank kínál nullás számlavezetési díjat.
Máshol kifizetjük

Mindenekelőtt egy megállapítás: ingyenszámlák természetesen nincsenek. Amióta bankok léteznek, a pénzintézet betétet fogad be és hitelez, ezért jutalékot, költséget számít fel. Ebből él. A kérdés leginkább az, hogyan teszi ezt.

A végső cél persze a bank szempontjából a profit, amit kis honunkban mostanában alaposan megnyirbált, megnyirbál az állam. Az sem kétséges, hogy a különadókat, a tranzakciós díjakat végső soron ki fizeti meg. A nullaforintos számla ilyen értelemben eszköz csupán, amivel a bankok próbálják vonzóbbá tenni magukat. Merthogy a nullás számlavezetést kínáló bankok bőven megkeresik a magukét a pénzmozgásokon, az információnyújtáson és egyéb címeken. Mire a nullás díjfeltételek teljesülnek már pár ezer forintot ki is húztak a zsebünkből.

1. OTP BANK

Az OTP, a legnagyobb magyar lakossági bank kínálatában, egyetlen nulla számlavezetéses számlát találtunk, Alap néven. Ez azonban csak akkor valósul meg, ha az alábbiak közül legalább 1 feltétel teljesül:

- A vizsgálatot megelőző 2 hónapban legalább egyszer érkezett jövedelem/nyugdíj a számlára;

- Legalább havi átlag 150 000 forint a látra szóló egyenleg;

- A számlacsomaghoz értékpapírszámla kapcsolódik;

- A számlacsomaghoz kapcsolódó lekötött betét(ek) napi záró egyenlege legalább egyszer elérte az 1 000 000 forintot;

- A számlatulajdonosok valamelyike rendelkezik az OTP-nél olyan hitellel, amelynek törlesztési számlájaként az Alap számlacsomag van megjelölve.

Amennyiben nem teljesülnek a feltételek, a számlavezetési díj 409 forint.
A számla havi összes becsült költsége: 2566 forint.

2. K&H BANK

A K&H Bank két nulla forint számlavezetéses számlát kínál. A K&H Minimum bankszámla esetében két feltételt kell teljesítenie a tulajdonosnak.

- Havonta legalább 150 000 forint jóváírást a számlán;

- A K&H Banknál elhelyezett megtakarítása, befektetése összege eléri a 750 000 forintot.

A számla havi összes becsült költsége: 2146 forint.

Újnak számítanak a K&H okos számlacsomagok, ezek nem csupán lakossági bankszámlát és az ahhoz kapcsolódó szükséges szolgáltatásokat tartalmazzák, hanem a legtöbb olyan banki szolgáltatást is, amelyekre a pénzügyek során szükség lehet. A K&H okos számlacsomagok által nyújtott számos szolgáltatásért külön nem kell fizetni, azokat a választott számlacsomag havi díja tartalmazza. A K&H okos számlacsomagokat 2013. december 31-ig akciós havi díjjal lehet igénybe venni, ebben az időszakban a bank visszatéríti a teljes havi díjat, ha a számlacsomaghoz tartozó jövedelem és megtakarítási feltételek is teljesülnek. Ez csupán egy rövid időre szóló akció.

3. ERSTE BANK

Az Erste banknál létezik a SzuperNulla bankszámla. A kedvezményes számlavezetési díj feltételei:

- Havonta legalább 150 000 forint jövedelem érkezzen a számlára (legfeljebb 2 részletben)
- A számla havi összes becsült költsége: 1711 forint.

Nulla számlavezetési díjas az Erste Szimpla bankszámlája is. A kedvezményes számlavezetési díjat csak akkor lehet igénybe venni, ha havonta legalább 6 csoportos beszedési megbízás vagy NetBankról indított forintátutalási megbízás teljesül a számláról (bármilyen összetételben).
A számla havi összes becsült költsége: 2098 forint.

4. RAIFFEISEN BANK

A Raiffeisen Bank kínálatából figyelemreméltó a Prémium Gold számlacsomag. Itt a készpénzfelvételen kívül minden ingyenes.

- Havi minimum 280.000 Ft egyösszegű jóváírás a bankszámlára, vagy

- A Raiffeisen Banknál meglévő megtakarítás összege legalább 8 millió Ft, vagy

- Raiffeisen Banknál felvett hitelek (lakáshitel, szabad felhasználású hitel, személyi kölcsön) összértéke minimum 18 millió forint (a folyósítás napján érvényes árfolyamon). Továbbá a fennálló tartozás forintértéke összesen minimum 5 millió forint és egyik hitelen sem volt 30 napnál hosszabb törlesztési késedelem az elmúlt 12 hónapban.

Ha a feltételek közül egyik sem teljesül, a számlavezetési díj összege 10 031 Ft/hó.

A számla havi összes becsült költsége: 932 forint.

Ugyancsak nulla számlavezetési díjas az Aktivitás számlacsomag. Itt a számlavezetési díj elengedésének a feltételei:

- A bankszámlán havonta összesen legalább 4 tranzakció teljesüljön minimum 50 000 forint összértékben,
- Aktivált bankkártyával vagy OKOSkártyával rendelkezik a tulajdonos. Ha ezen feltétel nem teljesül, a havi számlavezetési díj 956 forint.

A számla havi összes becsült költsége: 1097 forint.

Nullaforintos számlavezetési díjas a Díjnullázó számlacsomag is. A kedvezményes számlavezetési díjat csak akkor lehet igénybe venni, ha

havonta legalább 120 000 forint érkezik utalással a számlára (nem muszáj, hogy jövedelem legyen) legfeljebb két tételben.

A számla havi összes becsült költsége: 1531 forint.

Létezik a Raiffeisen Banknál egy úgynevezett Bázis Számlacsomag is, amelynek nulla forint a számlavezetési díja. A számla havi összes becsült költsége: 2164 forint.

Az előzőekben felsorolt számlacsomagokat a bankok kínálatát, internetes oldalait böngészve találtuk. Ilyen értelemben tehát csupán iránymutatásként használhatók. Feltételezzük, hogy aki számlát kíván nyitni, azt amúgy is csak gondos mérlegelés után, s többnyire személyesen a bankokat felkeresve teszi.

Forrás : www.fn.hir24.hu

http://fn.hir24.hu/penzugy/2013/10/04/nullas-diju-bankszamlavezetes-pedig-van-ime-a-kinalat/#a3

A svájci tőkepiaci felügyelet, a FINMA jelenleg vizsgálatot folytat számos svájci pénzintézetnél a devizapiaci árfolyamok lehetséges manipulálásával kapcsolatban - írt a Financial Times a felügyelet bejelentését idézve. A FINMA közlése szerint szorosan együttműködik az ügyben más országok hatóságaival is, mivel világszerte potenciálisan több bank is érintett lehet. A FINMA egyelőre nem árul el további részleteket a vizsgálattal kapcsoltban, mint ahogy a lehetségesen érintett bankok nevét sem közli.

Az ország két legnagyobb pénzintézete, a UBS és a Credit Suisse a brit pénzügyi lap megkeresésére nem volt hajlandó kommentálni a bejelentést.

A FINMA bejelentése a vizsgálatról négy hónappal azután érkezett, hogy az Egyesült Királyságban hasonló előzetes vizsgálatok kezdődtek a devizapiaci tranzakciókkal kapcsolatban. A brit felügyelethez (FCA) ugyanis több olyan ügyfélpanasz érkezett, amely alapján feltételezni lehet, hogy több bank is "front running"-ot hajtott végre, azaz az ügyfélmegbízások ismeretében előzetesen saját számlára kereskedett az ügyfelek megbízásának végrehajtása előtt, s kísérletet tettek a nagyobb jelentőségű árfolyamadatok manipulálására.

Az FT szerint a brit hatóság számos, Londonban nagy devizapiaci forgalmat lebonyolító banktól kértek be adatokat kereskedési tevékenységükkel kapcsolatban. Az FCA elsősorban a devizapiaci kereskedési adatok rögzítésére és közvetítésére szolgáló WM/Reuters napon belüli adataira fókuszált.

Forrás : www.napi.hu

http://www.napi.hu/nemzetkozi_vallalatok/erik_a_botrany_svajcbol_manipulaltak_a_devizaarfolyamokat.566322.html

Újra csúcson a forint és az elemzők a következő hónapokra is erősödést jósolnak. Érdemes lehet tehát egy hosszú távú deviza megtakarításon elgondolkodni. A Prémium Euró Magyar Államkötvény 2,25 százalékos kamatot fizet, de a bankok is kínálnak jól fizető megoldásokat.

 

Az optimális befektetés kiválasztásánál fontos szempont, hogy forintban vagy devizában (ez utóbbi Magyarországon leginkább az eurót, esetleg a svájci frankot, vagy az amerikai dollárt jelenti) tartsuk pénzünket. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy sokan választanak rossz befektetési stratégiát és gyenge forint mellett, szinte pánikszerűen váltják megtakarításaikat devizára.

Hónapokkal később így sokan csalódnak, hiszen nemhogy megfelelő hozamot nem kapnak, de még csökken is a megtakarításuk. De stabil vagy erős forint esetén már érdemes lehet elgondolkodni egy deviza alapú befektetésen. Főleg most, hogy a forint kamatok meredek zuhanásba kezdtek.

Mitől függ a deviza befektetésünk értéke ?

Alacsonyabb kamatok mellett akkor éri meg euróban befektetni, ha arra számítunk, hogy az árfolyam nekünk kedvező irányba mozdul el a lekötés ideje alatt. Ez az árfolyam különbözetnek kell fedeznie a kamatkülönbözetet és az átváltás költségét, hiszen az euró vételi és eladási árfolyam között több százalékpont eltérés is lehet.

Milyen deviza befektetések vannak ?

A bankbetétektől kezdve a kockázatosabb devizaopciókig több mindennel is kereskedhetünk, ha előnyt akarunk kovácsolni a forint gyengüléséből. Jelen cikkünkben inkább a kevésbé kockázatos befektetésekkel foglalkozunk, így a bankbetéteket és az euró állampapírokat vesézzük ki.

Az euró betétek gyakorlatilag semmiben nem különböznek a forintbetétektől a devizanemet eltekintve. A lejárat végén a meghatározott kamatokkal együtt juthatunk a pénzünkhöz. Ha feltörjük a megtakarításunkat, akkor a kamatot elbukhatjuk, de a befektetett tőke biztonságban van. Az átlagos kamatok 0,5, - 2,52 százalék között alakulnak. Ha a bankok helyett az államnak adnánk kölcsön a pénzünket, akkor a Prémium Euró Magyar Államkötvény lehet a legjobb megoldás. Ez a 3 éves futamidejű kötvény az euró zóna inflációjához van kötve. Emiatt változó kamatozású állampapírnak nevezzük.

A jelenlegi kamat erre 2,25 százalék. Ami nem is nevezhető rossznak, főleg a forinthozamok erős csökkenésével. A papír forgalmazói a Magyar Államkincstár, ahol akár 20 perc alatt is számlát nyithatunk, de a Concorde Értékpapír Zrt., az Erste Befektetési Zrt., az ING Bank N.V., valamint a Citibank, az FHB Bank Zrt, az MKB Bank Zrt; az OTP Bank Nyrt., a Raiffeisen Bank Zrt; a Sopron Bank Burgenland Zrt. és a TakarékBank Zrt. kijelölt fiókjaiban is vásárolhatunk.

• Nem lesz egyszeri forintosítás a devizahiteleknél
• 295-nél az euró
• Megvan a devizahitelesek tökéletes mentőcsomagja
• Várj a tankolással szerdáig
• Itt a bankok válasza: "Nem mi felelünk a forint gyengüléséért"
• Indul a devizahiteles háború?
• A devizahitelek kijavítására szólították fel a bankokat
• Esik a forint, a 303-as szint közelében jár az árfolyam

Forrás : www.penzcentrum.hu

http://www.penzcentrum.hu/ongondoskodas/eros_a_forint_ide_tedd_most_a_penzed.1037849.html?utm_source=hirstart&utm_medium=portfolio_linkek&utm_campaign=hiraggregator

Bezár a New York-i Szabadság-szobor. Akár hónapokig is elhúzódhat az amerikai fizetésképtelenség.

Horvát lapértesülések szerint az Interpol kiadta a körözést a Mol-vezér ellen, hatályba lépett az európai elfogatóparancs is.

A Visa Europe marad Magyarországon és folytatja fejlesztéseit az elektronikus fizetési rendszerek területén - közölte a cég.

A Visa Europe tavaly decemberben jelentette be, hogy kivonul Magyarországról, ha bankközi jutalékkal kapcsolatban nem lesz Magyarországon szabályozás, ennek hiánya ugyanis rossz helyzetbe hozta céget, míg versenytársa, a MasterCard profitált belőle.

Döntött a parlament...

Az Országgyűlés hétfőn fogadta el a hazai bankközi jutalék mértékének szabályozását is tartalmazó törvénymódosítást, e szerint a bankkártyával fizető, valamint az azt elfogadó fél pénzügyi szolgáltatói - egymás között - nem számolhatnak fel betéti kártya esetén 0,2 százaléknál magasabb díjat és jutalékot (interchange díjat). Ugyanez a díj és jutalék - együttesen - legfeljebb 0,3 százalék lehet a hitelkártyáknál. Mindkét korlát feltétele az, hogy mindkét szolgáltatónak Magyarországon legyen a székhelye, illetve fióktelepe.

Magyarországon a módosítás hatálybalépését megelőzően a MasterCard 0,7 százalékot, plusz 12 forintot, míg a Visa 0,15 százalék, plusz 0,015 eurót számolt fel ezen a címen. A kártyát kibocsátó bankoknak pedig az volt az érdeke, hogy minél magasabb legyen ez az összeg, így egyre kevesebben adtak ki Visa kártyát.

Sok a készpénzezés...

Magyarország továbbra is készpénzközpontú a többi európai országhoz képest. A magyar lakosság jelentős része a bankkártyáját készpénzfelvételre használja. Az egy főre jutó POS terminálok száma Magyarországon az európai átlag felét sem éri el. Egy magyarországi lakosra jutó kártyás fizetési tranzakciók száma pedig csupán harmada az európai átlagnak.

A Visa Europe keresi az együttműködési lehetőségeket a hatóságokkal és a magyar kormánnyal a magyarországi elektronikus fizetési rendszer fejlesztése érdekében, mivel ez nagy részben támogatná a szürkegazdaság elleni harcot is.

Forrás : Privátbankár.hu

http://privatbankar.hu/penzugyek/valtozas-jon-a-bankkartya-piacon-igy-mar-marad-a-visa-is-261569

Tegnap Orbán Viktor azon meglepő kijelentés tette, hogy 2010-ben nem is volt (fülke)forradalom Magyarországon. Ma Orbán Gábor, az NGM államtitkára azt állította, hogy 2010 után nem unortodox gazdaságpolitika folyt, a növekvő kivándorlásnak viszont vannak pozitív hatásai. Úgy látja, van növekedési fordulat, az OTP és az MTA szakértője szerint nincs.

Már van növekedés, a fordulat bekövetkezett, és ez a tendencia az idén felgyorsul - mondta Orbán Gábor, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) adó- és pénzügypolitikai államtitkára a Privátbankár.hu Növekedés 2013 című konferenciáján. 2006-óta folyamatos költségvetési kiigazítás alatt állt a magyar gazdaság az idei évig, ráadásul mindezt kedvezőtlen külgazdasági környezetben, ehhez képest kerül le már idén a növekedési gát. A növekedési mellett lassú fordulat érzékelhető: az exportáló szektorokban a beruházási dinamika - régiós összehasonlításban - kiemelkedő, még akkor is, ha nemzetgazdasági szinten a beruházások dinamikája nem ilyen jelentős.

Az első lépés az államháztartás hiányának csökkentése volt, ez tavaly a GDP 1,9 százaléka volt és idén is három százalék alatt marad - ami a következő években is fenntartható. Az államadósság csökkentése a hozamszintek csökkentését eredményezte, ezzel megteremtődött a növekedés lehetősége. A kiigazítási kényszer megszűnt a magyar gazdaságban, ezt jelezte az unió túlzottdeficit-eljárásnak megszüntetése is - tette hozzá az államtitkár.

Nem unortodox, hanem nem sztenderd eszközök...

Nem unortodox gazdaságpolitika volt az, ami 2010 után folyt Magyarországon - másként írom le az elmúlt évek intézkedéseit - mondta Orbán Gábor. Erős kiadási kontroll jellemezte az intézkedéseket. A konfliktusok vállalása került előtérbe a nem létező pénzek elköltése helyett. Ugyanakkor bizonyos nem sztenderd eszközök is bevetésre kerültek - ezek az intézkedések vezettek a sikeres stabilizációhoz. Ezekkel az intézkedésekkel a költségvetési költségek kisebbek lettek és a kormány manőverező képessége megmarad, így nem destabilizálódott a kormány.

Az adóbevételek szerkezete átalakult, áttevődött a hangsúly a forgalmi, fogyasztási adókra a jövedelem típusú adókkal szemben. A cégek adóztatásában a fő csapásirány a kis- és középvállalati szektor felé fordult a foglalkoztatási fordulat érdekében. Az államtitkár ezen intézkedések között említette a lépcsőzetes társasági adó, vagy épp a kiva vagy a kata bevezetését. Az adópolitika vesztesei nagy erőfölénnyel rendelkező cégek, ágazatok lettek (pénzügyi és energiaszolgáltatók.)

A kivándorlás javította a foglalkoztatást...

A foglalkoztatási adatok változása  jelentős mértékben a kivándorlásnak köszönhető - ismerte el az államtitkár. Ugyanakkor Orbán szerint az elmúlt évtizedekben folyamatosan probléma volt a munkaerő alacsony a mobilitása, most végre valami változik ezen a téren, annak ellenére, hogy a külföldön foglalkoztatottak aránya alacsonyabb, mint a környező országokban. Ráadásul a külföldön dolgozók jelentős jövedelmet utalhatnak haza, amely javítja a fizetési mérleget - tette hozzá.

Az idei 0,7 százalékos GDP növekedés tartható, jövőre két százalékos - konzervatív - növekedéssel számol a 2013-as büdzsé - mondta az államtitkár. Az alappálya reálbéremelkedéssel és a fogyasztás növekedéssel számol, amit segít a rezsicsökkentés és a pedagógus béremelés. A költségvetési alappálya nem számol devizaadósságok rendezésével, amely ha bekövetkezik, újabb fogyasztási lökést kaphat a gazdaság. Orbán szerint a családok nem megtakarítani fognak, hanem fogyasztani - ami akár a két százaléknál is gyorsabb gazdasági növekedést eredményezhet - mondta Orbán Gábor.

Hárommilliárd eurónyi beruházás marad el...

A magyar bankszektor konszolidálására 2011 óta a külföldi tulajdonosok hárommilliárd eurót költöttek el. Képzeljük el, mi lett volna, ha ezt a pénzt a magyar tulajdonosoknak kellett volna előteremteni - mondta Wolf László, az OTP vezérigazgató-helyettese. A magyar hitelezési helyzet nem áll helyre, az egyébként is gyengélkedő gazdaság helyzetét nehezíti, hogy a hitelezési hajlandóság 2009 óta csökken. A válság alatt mintegy 1600 milliárd forinttal csökkent a vállalatok hitelállománya, idén júniusban ez 6700 milliárd forint volt. Hasonló tendencia látható a lakossági ingatlanhitelezésben.

A magyar beruházási ráta leesett a GDP 16 százalékára, míg Kelet-Európában ez 20 százalék, ami azt jelenti, hogy mintegy 3 milliárd eurónyi beruházás marad el évente a magyar gazdaságban. Ez azt jelenti, hogy még nem igazán látszik a beruházási fordulat - vitatta Wolf Orbán optimizmusát. 2008 óta a magyar vállalati szektor jövedelemtermelő képessége megfeleződött, így hiányzik az önerő a beruházásokhoz. Ne tévesszen meg senkit a magas tőkebeáramlás - az a bankok veszteségeinek eltüntetését szolgálta, nem a vállalati szektor beruházásainak növekedését - mondta az OTP vezérhelyettese.

Nem jönnek új befektetők...

A bankok helyzete ugyan akadályozhatja a beruházások növekedést, ám nem érkeznek a magyar gazdaságba új befektetők, és belső tartalékok sem képződtek, vagyis a probléma jóval összetettebb. Ezen a helyzeten változtatott az MNB 750 milliárdos nemzeti hitelprogramja (nhp). AZ OTP szerint a program hatása pozitív, bár az idő rövidsége (a cégek három hónapot kaptak beruházás kidolgozására) miatt valójában már induló beruházásokat, vagy amúgy is megvalósuló tervezett fejlesztéseket valósítanak meg a cégek. A második nhp hatása méreténél (2000 milliárd forint) fogva problémásabb: nem biztos, hogy kizárólag beruházást fejleszt, hanem kiválthat külföldi hitelt is, vagy akár megtakarítás lehet belőle. A 10 éves nulla százalékos MNB-hitel kockázatokat rejt, hisz a kamatok majdani emelkedésével növeli a költségvetés veszteségét.

Wolf László szerint ugyanakkor, ha a bankoknak további veszteségeket okoznak devizaadósok újabb megmentésével, az az MNB hitelprogramjainak hatását is alááshatja. Az OTP számításai szerint, ha frankhiteleket 180 forinton átváltanák és nyolc százalékos tőkemegfelelést várnak el a bankoktól, akkor négy érintett bank azonnali 131 milliárdos tőkeinjekcióra szorulna. Amennyiben a tőkemegfelelési elvárás 10 százalék, akkor öt bank 250 milliárdos tőkevesztésének azonnali pótlására lenne szükség a frankhitelek 180 forinton való átváltásával. Wolf szerint a bankok nélkül nincs hitelezési fordulat, hitelezés nélkül pedig nem lesz beruházási fordulat.

Oblath : Nincs növekedési fordulat...

Nincs növekedési fordulat Magyarországon, a GDP a 2005-ös szinten stagnál - mondta Oblath Gábor, az MTA KRTK Közgazdaság-tudományi Intézetének főmunkatársa. A kutató felhívta a figyelmet, hogy 2009 óta nettó tőkekiáramlás jellemzi a magyar gazdaságot, míg korábban a magyar gazdaság nettó tőkevonzó volt. A mostani nettó tőkekiáramlás szoros összefüggésben van a magyar gazdaság exporttöbbletével.

A beruházási ráta már 2009-ben alacsonyabb volt a környező országokban tapasztaltnál - ez tovább csökkent az elmúlt években, ami csökkenti a növekedés elindulásának valószínűségét. Jelentős (nettó) exporttöbblet alakult ki az elmúlt években a gazdaságban - ám emögött a beruházások csökkenése áll - vagyis nem feltétlenül pozitív ez a jelenség.

A devizahitelek forintosításáról egy mondatban annyit mondott Oblath: annak forrása csakis a devizatartalék lehet.

Forrás : www.napi.hu

http://www.napi.hu/magyar_gazdasag/ezert_jo_a_kivandorlas_a_kormanynak_rengeteget_bukunk_beruhazasi_fronton.564761.html

Kína is beadta a derekát a G20 csúcson, így 2015-től általánossá válhat az adóügyi információk automatikus továbbítása a tagországok között – hívja fel a figyelmet közleményében a Faludi Wolf Theiss Ügyvédi Iroda. Az adóelkerülésnek és az adóoptimalizálásnak lassan búcsút kell mondani.

Számos gazdaságpolitikai kérdés mellett a G20 országok arról is megegyeztek szentpétervári ülésükön, hogy már 2015-től általánossá válhat az adóügyi információk automatikus továbbítása a tagországok között. Mivel a G20-ban az EU is nagyon aktívan részt vesz, az automatikus információcsere a magyar adózókat is közvetlenül érinteni fogja. Ez azt jelzi előre, hogy rövid időn belül nem lesz az adóhatóság elől elrejthető adat, információ.

A döntés hátterében az a nemzetközi célkitűzés áll, hogy a jövedelmeket ott kell megadóztatni, ahol a profitszerzést lehetővé tevő tényleges gazdasági tevékenységet végzik, és ahol az értékteremtés történik. Ezen célkitűzés mentén az utóbbi időben számos adóhatósági vizsgálatnak lehettünk szemtanúi világszerte: feltárták az Apple és a Starbucks cégek teljes adóstruktúráját, és több híres magánszemély külföldre menekített vagyonát is vizsgálgatni kezdték. Ez utóbbira jó példa Lionel Messi és a Dolce & Gabbana divattervező páros ügye, akiket az adóhatóság fellépése nyomán nemcsak adóbírság, hanem akár börtön is fenyegethet.

"A jövedelmeknek a tényleges profitszerzés helyén történő adóztatása csak akkor lehetséges, ha megfelelő információk állnak az adóhatóságok rendelkezésére. Ezt szolgálja az országok közötti automatikus információcsere. A G20 találkozó eredménye az, hogy megerősítette valamennyi nagyhatalom elkötelezettségét az automatikus információcsere mielőbbi általánossá tétele tekintetében. Ez egyben azt is jelenti, hogy hosszú távon nincs létjogosultsága azoknak a különleges nemzetközi struktúráknak, melyek a jövedelmek alacsony adóteherrel bíró országokba telepítését teszik lehetővé úgy, hogy az adóztatás országában nincs megfelelő szintű valós gazdasági tevékenység." – mondta el Békés Balázs, a Faludi Wolf Theiss Ügyvédi Iroda adópartnere.

Az OECD és az EU már hosszú idő óta dolgozik azon, hogy az információátadás révén hatékonyan léphessenek fel az adóelkerüléssel és az agresszív adótervezéssel szemben, vagyis az olyan magatartásokkal szemben, amelyek formailag ugyan nem jogellenesek, de az adórendszer sajátosságait, illetve az adórendszerek közötti eltéréseket használják ki az adóterhek csökkentése érdekében. Az eredmények között szerepel az OECD multilaterális egyezménye az információk átadásáról, továbbá az EU Megtakarítási Irányelve és a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv. Ezzel párhuzamosan az USA is kialakított egy sajátos rendszert, a külföldi számlák adóügyi megfelelőségéről szóló szabályozást (FATCA). A FATCA révén az USA arra kényszeríti a világ összes bankját, hogy információt szolgáltasson az amerikai adóhatóságnak a külföldi bankszámlákon tartott amerikai érdekeltségű vagyonokról.

Röviddel a G20-találkozó előtt Kína is bejelentette, hogy támogatja az automatikus információátadás általánossá tételét. Korábban a G20-ak között Kína volt az utolsó állam, amely jelentős akadályokat gördíthetett volna az információátadás elé. A találkozó eredményeként az államok megerősítették azt a szándékot, hogy 2015-től kezdődően valamennyi tagország között automatikusan áramoljon az adóügyi információ. A részletszabályokat ugyan még ki kell dolgozni, de a fentiek mind azt erősítik, hogy az automatikus információcsere már nemcsak egy vízió, hanem rövid időn belül általános gyakorlattá válhat az egész világon.

"A világszintű fejlemények hatására a magyar adózóknak is meg kell barátkozniuk a gondolattal, hogy az adóhatóság mindent lát, és ennek megfelelően kell adóstruktúráikat kialakítaniuk. Azok az adózók, akik az adójogszabályokat rendeltetésellenesen, a törvényes célokkal ellentétesen kifejezetten adóelkerülésre törekedve gyakorolják, már ma is számíthatnak adóbírságra, mulasztási bírságra, vagy más adójogi szankciókra. Rendszerint az ilyen magatartásokat a büntetőjog is üldözi, és szabadságvesztéssel is járhat az ügyeskedő adózó számára. Az adóstruktúrák kialakítása során ezért a jövőben még nagyobb körültekintéssel kell eljárni." – mondta el Békés Balázs.

Forrás : www.ado.hu

http://ado.hu/rovatok/ado/2015-tol-mindent-lat-a-nav

A neves gazdaságszociológus, Gary Gereffi és szerzőtársa, Joonkoo Lee egy nemrég megjelent tanulmányukban elemzik a mobiltelefonok globális értékláncában végbement változásokat. A legjellemzőbb trend, hogy az 1990-es évek vége és a 2000-es évek eleje óta a termelés áttevődött a nagy telefonmárkák hazáját jelentő fejlett nyugati országokból a feltörekvő országokba. Ezeken az országokon belül pedig a gyártás pár körülhatárolható régióban koncentrálódott, ahol a méretgazdaságosságot kihasználva a márkacégek és beszállítóik szorosan integrált termelői "hotspotokat" hoztak létre. Ezek a központok egyúttal megnehezítik a kevésbé fejlett országok belépését a termelési láncba.

A mobiltelefon-gyártást a 2000-es évtized elején még a nyugati országok dominálták, 2001-ben a top−5 gyártó ország Németország, az Egyesült Királyság, Dél-Korea, az USA és Finnország volt. Az évtized közepétől azonban a termelés folyamatosan a feltörekvő piacokra költözött, elsősorban Kelet-Ázsiába, azon belül is Kínába, ahonnan mára a világ telefonexportjának a 70,6 százaléka származik. A fejlett országok termelésének visszaesését jelzi, hogy míg Németország 2001-ben a legnagyobb mobilexportőrként a világ kivitelének 13 százalékát nyújtotta, tíz évvel később már csak kicsivel kevesebb mint három százalék érkezett német gyárakból. A 2000-es évek közepéig úgy tűnt, hogy komoly kihívóként versenybe száll Brazília és Malajzia, azonban a 3-4 milliárd dolláros 2006-os csúcs után mindkét országban alábbhagyott a lendület és 2011-re a kibocsátás 1 milliárd dollár alá esett. A legújabb feltörekvők között találjuk Indiát és Csehországot, ahol az export csak 2007 után indult növekedésnek. Gereffi és Lee szerint ez a két ország, valamint Románia és Vietnam az elkövetkező öt-tíz évben a mobiltelefon-export élmezőnyébe kerülhet. Magyarország a kutatók szerint az élvonalba tartozik, 2012-ben még a tíz legnagyobb exportőr között szerepelt és folyamatosan növelni tudta részesedését a világkereskedelemben (a tanulmány készítésekor még nem állt le a komáromi Nokia-gyár).

Amellett, hogy a termelés a feltörekvő országokban összpontosul, a másik fontos trend a termelés országokon belüli koncentrációja. Kínában a telefon és egyéb könnyű elektronikai eszközök gyártása a Gyöngy-folyó deltavidékén összpontosul, ahol mind a márkacégek, mind a nagy beszállítók és alvállalkozók, mind a Foxconn és a Flextronics gyárai megtalálhatók, és ahol a földrajzi közelség miatt ki tudják használni a méretgazdaságosságból származó előnyöket és gyorsabban tudnak reagálni a megrendelők igényeire. A beszállító cégek maguk is máshonnan költöznek a gyakran különleges exportzónaként működő területekre, nyugati országokból követve a márkacégek termelését a fejlődő országokba, vagy − mint például az előbb említett két legnagyobb alvállalkozó − Tajvanból vagy Szingapúrból irányítva a termelést. A mobilpiacon tapasztalható koncentráció, amelynek során az Apple és a Samsung egyre nagyobb részét fedi le a világ telefoneladásainak, az alvállalkozóiknál is folyamatos növekedést eredményez. A földrajzi koncentráció és integráció viszont azt is jelenti Gereffi és Lee szerint, hogy a termelést egyre nehezebb lesz új helyszínekre átszervezni, a gyárak és vállalatok egyre jobban beágyazódnak a helyi társadalomba, aminek hatására a munkások és civil szervezezetek egyre hatékonyabban tudják majd a munkakörülmények javítását követelni. Ennek jelei azonban a Foxconnon és társain egyelőre nem látszanak.

Forrás : www.napi.hu

http://www.napi.hu/magyar_vallalatok/honnan_jonnek_a_mobiltelefonok_itt_a_lista.564153.html

A betéti kamatok brutális csökkenésének időszakában minden bizonnyal sokan keresnek olyan befektetési lehetőségeket, amelyekben sokkal jobban fial a pénzük. Mielőtt döntenénk, érdemes figyelembe venni Dana Anspach tanácsadó listáját, amely a biztos vagy majdnem biztos buktához vezető befektetési stratégiákat sorolja fel. A fix honoráriumért - azaz nem értékesítési jutalékért - dolgozó szakértő a MarketWatchon megjelent cikkében tuti buktának (code red) nevezi azokat a vissza-visszatérő hibákat, amelyek eredményeként valaki elveszti minden pénzét.

Az első megszívlelendő eset kevés embert érinthet Magyarországon, ám bizonyára vannak, akik úgy gondolják, hogy vállalatuk biztos lábon áll, ezért érdemes a munkaadó-munkavállaló kapcsolatnál szorosabb, tulajdonosi viszonyt kialakítaniuk vele. Anspach egyik korábbi ügyfele az Intelnél dolgozott vezető beosztásban. Javadalmazása egy részét részvényekben kapta. A papírok egy részét nem tudta szabadon forgalmazni, de voltak olyan részvényei is, amelyeket bármikor eladhatott.

Ne bízz a munkaadódban !

A tanácsadó beszámolója szerint számtanszol felhívták a figyelmét arra, hogy ne higgyen cége örökkévalóságában, azaz ne tartsa minden pénzét Intel-részvényekben. Amikor 73 dollárt értek a papírok, akkor 11 millió dollárt ért csomagja, ám amikor 22 dollárra eset az ár, már csak 3,3 milliót.

Az utóbbi is szép pénz, ám nagyságrendileg szerényebb lehetőségeket kínál birtokosának, mint a 11 milliós vagyon. Tanulság: ha a tanácsadója a kockázat mérséklését javasolja, hallgasson rá!

Az ingatlanüzlet szakma

Sokakat elcsábít az ingatlanpiac, ám nem kevesen végzik tuti buktával ingatlanüzleteiket. Anspach egyik jó barátja 12 ingatlanbefektetéssel rendelkezett 2007 végén, amelyek értéke hárommillió dollár volt. Néhány év alatt majdnem mind végrehajtás alá került. A szakértő tapasztalatai szerint csak annak érdemes ingatlanokat tartania ingatlanokat, akinek nagyon mély a zsebe.

A jelzáloghitelt és a karbantartás költségeit, illetve a rezsit akkor is fizetni kell, amikor nincs bérlő, ezért akinek nincs elég jövedelme vagy vagyona erre, az könnyen pofára eshet. Tanulság: az ingatlanpiaci befektetés önálló szakma. Nagyot csalódhat, aki azt hiszi, hogy vesz valamit, aminek értéknövekedése vagy bérbeadása könnyű passzív jövedelemhez juttatja.

Ugyanez a helyzet a hitelből végrehajtott befektetések esetén. Ezek általában csak akkor működnek, ha minden terv szerint, simán megy. Ha például valaki elveszti az állását vagy tőzsdei befektetésben utazik, és részvénypakettjének értékváltozása miatt plusztőkét kell betolnia az üzletbe, végzetes pénzzavarba kerülhet. Tanulság: a hitelből végrehajtott befektetések többször omlanak össze, mint ahányszor gazdaggá teszik a befektetőt.

Ne hallgass a taxisra !

Előfordult, hogy a tanácsadó maga is fejre állt, mert hagyta magát meggyőzni egy tuti befektetésről. Egyik barátja áradozott egy cégről, amelynek részt vett a közgyűlésein és alaposan elolvasta pénzügyi jelentéseit is. Így biztos volt benne, hogy a vállalat néhány éven belül megtriplázza piaci értékét. Amikor olcsónak látszott a papír, Anspach is vett egy csomagot néhány ezer dollárért. Egy idő múlva már csak pár száz dollárt ért pakk, ezért a részvények többségét eladta. Néhányat ugyanakkor megtartott, hogy emlékeztesse a tényre: szerencsejátékot játszott, amelyen bukott.

Hasonlóan járt az a nyugdíj előtt álló "befektető", aki a GM csődje idején minden megtakarítását az autógyártó papírjaiba fektette, mert úgy gondolta, hogy miután a kormány megmenti a céget, sokat kaszálhat az üzleten. A részvények ára azonban egy ideig tovább csökkent, az illető pánikba esett, és mindet eladta. Később erősödött a GM, de ez már nem nyújtott vigaszt egy életen át felhalmozott pénze elvesztéséért. Tanulság: ne tegyük fel családunk vagy magunk sorsát az ismerősök, vagy a bennfentesek jó tanácsaira, vagy saját rögeszméinkre! Tartsuk többféle befektetésben pénzünket!

Ne utánozod a nagyokat !

A legmenőbb befektetők állandóan mozgatják a pénzüket, keresik az éppen legjobb megtérülést ígérő lehetőségeket. A kilencvenes évek végén sokan minden pénzüket technológia részvényekbe akarták tolni, a kétezres évek elején jött az ingatlanpiac, majd 2011-ben az arany. Nem tanulnak abból, hogy a nagy emelkedéseket mindig nagy zuhanások követik. Tanulság: a befektetések állandó váltogatása olyan, mint amikor valaki a zsúfolt autópályán szlalomozva akar előre jutni. Ez is, az is általában azzal végződik, hogy hátrébb kerül.

Hátrább az egókkal !

Az egyik legbiztosabb módja pénzünk elvesztésének, ha hagyjuk beetetni magunkat. Anspach egyik ügyfele négymillió dolláros befektetést vitt el a bankjától azért, mert egy cég az utca túlsó oldalán válogatott ügyfeleknek kínált, exkluzív befektetési lehetőséggel kecsegtette. Minden pénzét elbukta.

Tanulság: messze kerüljük el azt, aki az egónkra akarja alapozni befektetési tanácsát. Ha azért bízzuk rá a pénzünket egy alapra, mert személy szerint gurunak tartjuk a vezetőjét, akkor ne sajnáljuk a pénzt egy tőle független auditor foglalkoztatására, aki felülvizsgálja az illető döntéseit. Így van esélyünk időben észrevenni, ha szélhámossal van dolgunk.

A biztosítás az biztosítás

A járadékra - elsősorban nyugdíjjáradékra - jogosító megtakarítások nem befektetések, hanem biztosítások. Az a céljuk, hogy mérsékeljük egy meghatározott helyzettel - például a nyugdíjaskorral - járó kockázatokat. Anspach számos esettel találkozott praxisában, amikor valakik vegyes biztosítást vásároltak - például olyat, amely haláluk esetére meghatározott összeget vagy életjáradékot ígért -, ám nem azt kapták, amire számítottak.

Csalódottságukban kiszálltak a programból, hatalmas pénzt veszítve ezen. A tévedés alapja minden esetben az volt, hogy befektetést láttak a rendszeres megtakarítással járó termékben, pedig nem erről volt szó. Az ilyen esetek nem tartoznak a tuti bukták fogalomkörébe, de közel állnak ahhoz.

Kire hallgassunk ?

Ugyanez mondható el arról, amikor valakik nem veszik figyelembe pénzügyi tanácsadójuk ösztönzését. Anspach megemlít egy esetet, amikor milliós nagyságrendű összeg elhelyezéséhez kérték a tanácsát. Az általa ajánlott befektetési csomag 6-7 százalékos hozamot ígért, ezért barátai egy másik szakértőre hallgattak, aki 12 százalékot ígért.

Ezt követően egy rakás illikvid, ám a közvetítőnek jelentős jutalékot kínáló eszközbe forgatta az illetők pénzét, amit majdnem mind elbuktak. Tanulság: óvakodjunk a befektetési termékeket kínáló cégek jutalékáért dolgozó tanácsadóktól.

A bankok erkölcsi kötelességének tartja a miniszterelnök, hogy önként módosítsák a devizahitel-szerződéseket az ügyfelek javára.

Forrás : Hír24

http://www.hir24.hu/gazdasag/2013/09/06/orban-a-bankok-erkolcsi-kotelessege-a-modositas/#a3

Erősödött a forint péntek délután a főbb nemzetközi devizákkal szemben: az eurót 300 forinton jegyezték röviddel fél négy után, míg reggel 301,79, csütörtökön délután pedig 301,92 forint volt az árfolyam.

Devizapiaci kereskedők szerint az Egyesült Államokból érkező munkaerő-piaci adatokból arra lehet következtetni, hogy a jegybank szerepét betöltő Fed nem fékezi le kötvényvásárlási programját. A svájci frank árfolyama pénteken délután 242,75 forint volt a reggeli 243,45 és az előző délutáni 243,67 forintot követően.

A dollárral szemben is erősödött a forint: az amerikai fizetőeszköz 228,20 forint ért a bankközi kereskedelemben délután, míg reggel még 230 forinton, csütörtökön délután pedig 230,14 forinton jegyezték. A japán jen árfolyama 2,3030 forint volt nem sokkal fél négy után, míg reggel 2,3038, előző délután pedig 2,3001 forinton állt a jegyzés.

Forrás : MTI

http://www.hir24.hu/gazdasag/2013/09/06/nagyot-erosodott-a-forint/#a3

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) a devizahitelekkel kapcsolatban olyan megoldást fog támogatni, amely végleg rendezi a problémát - nyilatkozta Balog Ádám a Heti Válasznak.

A jegybank alelnöke a hetilap csütörtökön megjelenő számában kifejti: a lakossági devizahitel-állomány az ország egyik legsúlyosabb megoldandó problémája, nemcsak szociális, hanem konjunkturális és pénzügyi stabilitási szempontból is. Olyan megoldásra van szükség, amely mindháromra tekintettel van.

A jegybank olyan megoldást fog támogatni, amely nemcsak egy vagy öt évre, hanem – még ha nem is egy lépésben – végleg rendezi a devizahitelekkel kapcsolatos problémát, mégpedig úgy, hogy közben nem sérülhet az ország pénzügyi stabilitása, sőt, a gazdaság kockázati megítélése is javul - mondta.

Az MNB növekedési hitelprogramját értékelve azt mondta, a legoptimistább várakozásaikat is felülmúlja az új hitelek bővülése. Az eddigi adatok alapján arra számítanak, hogy a második, devizahitel-kiváltást segítő pillér keretösszegét is minimum 70 százalékban le fogják hívni.

Ami a harmadik pillért illeti: a bankok valóban nem éltek a felkínált devizacsere-ügyletekkel az előzetesen vállalt mértékben, hogy kifizessék rövid lejáratú külső adósságaikat. A rendelkezésükre bocsátott összeg negyedét, körülbelül 500 milliárd forintot vettek igénybe erre a célra. Fő okként a devizahitelek kivezetésével kapcsolatos bizonytalanságot jelölték meg. Ha ez megszűnik, akkor elképzelhető, hogy mégis szükségük lesz erre a pillérre, ezért hosszabbította meg a tendereket a Monetáris Tanács a 2,5 milliárd eurós korlát eléréséig vagy visszavonásig.

A tanács a másik két pillér meghosszabbításáról még szeptemberben dönt, de előtte megkérdezik a bankokat, és értékelik a három hónap eredményeit - mondta az alelnök.

Szerző : MTI Eco

http://www.vg.hu/gazdasag/gazdasagpolitika/az-mnb-vegleg-megoldana-a-devizahitelesek-problemajat-411162

A bankoknak ki kell javítani a devizahitelek hibáit, különben jön a forintosítás – erről döntött a Fidesz és a KDNP Visegrádon. A pénzintézeteknek november elejéig az ügyfelek javára kell dönteniük. A frakcióülésen az is eldőlt, hogy 11,1 százalékkal csökken a rezsi, csak még azt nem tudni pontosan, hogy mikortól. A választások közeledtével ennyivel nem érte be a kormány: a harmadik ígéret szerint, aki eddig nem tudta érvényesíteni a családi adókedvezményt, annak nagyobb esélye lesz erre jövőre.

Újabb rezsicsökkentés...

A fűtési szezon kezdetével 11,1 százalékkal csökken a villamos energia, a gáz és a távfűtés ára - jelentette be Rogán Antal , a Fidesz frakcióvezetője csütörtökön Visegrádon, a kormánypárti frakciószövetség évadnyitó ülésének helyszínén. A politikus azt mondta, a rezsicsökkentés vagy október 15-én, vagy november 1-jén lép hatályba.

A 11,1 százalékos mértéket azzal magyarázta, hogy így csökkenhet a tavaly decemberi árakhoz képest az áram, a gáz és a távhő ára 20 százalékkal idén decemberre.

A bankoknak javítani kell...

Rogán arról is beszélt, hogy a Fidesz-KDNP arra szólítja fel a bankokat, hogy november 1-jéig javítsa ki a devizahitelek hibáit, a szerződéseket pedig módosítsák az ügyfelek javára.

A Fidesz a devizahitelek kialakulásáért a bankokat tartja felelősnek, ez egy hibás termék - nyomatékosította Rogán Antal.

Ha a bankok november 1-jéig nem módosítják az ügyfelek javára a devizahitel-szerződéseket, a várható parlamenti döntés iránya "elég egyértelmű", ugyanis a devizaalapú jelzáloghitelek kivezetését fogják célul tűzni, "és ezeknek gyakorlatilag a forintosítását végrehajtani" - fogalmazott Rogán Antal.

Szerinte alapvetően úgy kell igazságot szolgáltatni a devizahiteleseknek, hogy annak terheit a bankoknak kell viselniük, és elsősorban az ő feladatuk, hogy "a devizahitelesek számára helyreállítsák azt a helyzetet, amit ők a maguk részéről várható kockázatként mérlegelhettek abban az időszakban, amikor a hiteleket felvették".

Szintén kérdésre Rogán Antal azt mondta, most azt várják a pénzintézetektől, hogy üljenek le a devizahitelesek képviselőivel, egyezzenek meg velük, és ha ez nem történik meg, "belép" az állam. Azt is hozzátette, hogy szerinte nem fenyegeti veszély a bankrendszert.

A frakcióvezető tájékoztatása szerint ma Magyarországon körülbelül 510 ezer olyan devizahitel van, amelynek esetében a lakás veszélyben forog. Bár a végtörlesztéssel, az árfolyamrögzítéssel és az eszközkezelővel már eddig is segítettek mintegy 360 ezer családnak, azonban azokat is támogatni kell, akik ma még "a devizahitelek régi terheit nyögik" - mondta.

A politikus hangsúlyozta ugyanakkor azt is, az nem indokolt, hogy a devizahitelesek jobban járjanak, mintha ugyanabban az időszakban forintban adósodtak volna el.

„Látszik, hogy elhúzódik az alku a bankok és a kormány között" – mondta a Világgazdaságnak Samu János . A Concorde makrogazdasági elemzője szerint a novemberi időpont azt jelenti, hogy a felek még messze vannak a megállapodástól.

Több adókedvezmény...

Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetője pedig azt közölte, hogy kiszélesítik a gyermekek utáni adókedvezményt, amelyet így a jövőben nemcsak a személyi jövedelemadóból, hanem a járulékból is le lehet majd vonni. Hozzátette, ezzel körülbelül 50 milliárd forint marad a családok zsebében.

Rogán Antal az elhangzottakhoz hozzáfűzte, hogy a családi adókedvezményt január 1-jével biztosan kiterjesztik, segítve ezzel az alacsony keresetű családokat. A KDNP javaslata azért jó, mert 260 ezer családnak többletjövedelemmel jár együtt, 110 ezer család esetében pedig "a bruttó jövedelem gyakorlatilag nettóvá válik" - mutatott rá.

Rogán Antal Fidesz-frakcióvezető hozzáfűzte, a családi adókedvezményt január 1-jével biztosan kiterjesztik, segítve ezzel az alacsony keresetű családokat.

A kormánypárti frakciószövetség évadnyitó ülésének helyszínén Harrach Péter arról is beszámolt, hogy Orbán Viktor miniszterelnök is támogatja a családi csődvédelem intézményét, amelyről jelenleg zajlik a tárcák közötti egyeztetés.

„Az adókedvezmény kiterjesztése szociális szempontból kedvező, ahogyan a rezsicsökkentés is" – mondta Samu János. „Még így is lesznek azonban olyan alacsony jövedelműek, akik nem tudják teljesen igénybe venni a kedvezményt" – mutatott rá a Concorde elemzője. „A progresszió megmarad a rendszerben, vagyis a magasabb jövedelműek nagyobb kedvezményt kapnak, de ez egy elmozdulás a társadalmi igazságosság felé."

Extra Gyed...

Rogán azt is közölte, hogy az úgynevezett gyed extra bevezetése is szóba került a tanácskozáson, ahol a kormány felhatalmazást kapott arra, hogy dolgozza ki a részletes szabályokat, és a költségvetéssel együtt "hozza vissza" a témát a parlament elé. A garanciális elemeket még ki kell dolgozni - hangsúlyozta. A gyed extra a kismamák munkaerő-piaci visszatérését segítené, lehetővé válna ugyanis, hogy ha a gyed lejárta előtt akarnak munkába állni, akkor akár egy év alatt megkaphassák azt a teljes támogatást, amely a gyed keretében járna - ismertette korábban a frakcióvezető.

Rogán a sajtótájékoztató végén közölte, a frakcióülést délután folytatják, egy áramszünet után, amely - mint fogalmazott - "szinte kísértetiesen akkor" történt, amikor a rezsicsökkentés végső számáról megállapodtak.

Szerző : MTI - Világgazdaság Online

http://www.vg.hu/gazdasag/gazdasagpolitika/megmenekulnek-a-devizahitelesek-csokken-a-rezsi-adokedvezmeny-jon-411189