Háztömbnyi aszteroida suhan el a Föld mellett csütörtökről péntekre virradó éjszaka. A 2012 LZ1 katalógusjelű kisbolygót vasárnap éjjel észlelte Rob McNaught, az Ausztrál Nemzeti Egyetem kutatója, aki eddig négyszáznál több aszteroidát fedezett fel - olvasható a Space.com (http://www.space.com) űrkutatási hírportálon.

A kutatók becslése szerint az aszteroida átmérője 300-700 méter, és közép-európai idő szerint éjjel kettőkor 5,4 millió kilométerre közelíti meg a bolygót. Ez körülbelül 14 Föld-Hold távolsággal egyenlő.

Mérete és a Földhöz való közelsége miatt potenciálisan veszélyesnek minősítették a 2012 LZ1 katalógusjelű égitestet. A földközeli objektumokat 150 méteres átmérő és 7,5 millió kilométeres távolság esetében sorolják ebbe a kategóriába.
A 2012 LZ1 körülbelül akkora méretű, mint a 2005 YU55 katalógusjelű kisbolygó, amely tavaly november 8-án száguldott el a Föld mellett, ám utóbbi sokkal közelebb, mindössze 325 ezer kilométerre suhant el. A 2005 YU55 kisbolygóhoz hasonló méretű égitest legutóbb 1976-ban "merészkedett" ilyen közel a Földhöz.

A csillagászok eddig mintegy kilencezer földközeli aszteroidát azonosítottak, ám meggyőződésük szerint sokkal több a felfedezésre váró kisbolygó.

Forrás : MTI

A Nap- és Holdfogyatkozások mellett minden bizonnyal nem tartozik a leglátványosabb égi jelenségek közé, mégsem lenne érdemes kihagyni, amint legközelebbi szomszédunkat láthatjuk elhaladni központi csillagunk előtt. Aki a júniusi eseményről lemarad, az valószínűleg kimarad, mivel az ismétléshez meg kéne várja 2117. december 11-ét.

A földrajzi helyzettől függően június 5-én vagy 6-án lezajló esemény Magyarországon június 6-án, nem sokkal éjfél után kezdődik, vagyis az elejét sajnos ki kell, hogy hagyjuk, azonban a hajnali 4:47-es napkelte után még bő két óránk lesz megcsodálni.

Mivel az Esthajnalcsillagként is ismert bolygó egészen apró fekete pöttyként vonul át a Nap előtt, ezért a szem megfelelő védelme nélkül továbbra sem ajánlott egyenesen a Napba nézni - az érdeklődőknek megfelelő védőszemüveget vagy okostelefonra szánt alkalmazást tudunk ajánlani.

Forrás : Hir24

Ugye mindenki olvasta Nick Hornby legendás regényét, a Pop, csajok, satöbbit? Vagy legalább látta a belőle készült filmet? Ha nem, érdemes pótolni, ha igen, érdemes újranézni, vagy –olvasni. Nem csak a főhős elfuserált nőügyei miatt, hanem a korrajz okán is, amit Hornby lefest. Úgy tűnhet ugyanis, hogy a kis lemezboltok, illetve az azokban böngésző (élő?) fura arcok világa már a múlté, akárcsak a kommersz zeneüzleteké is, amelyekben mozdulni sem lehetett, ha megjelent egy-egy sikervárományos album. A lemezpiacot évről évre – miután megjelennek a legfrissebb adatok – eltemetik, a híreket pedig az egykori megélhetésüket sirató zenészek és frusztrált jogvédők kommentálják. Tényleg ennyire siralmas a helyzet?

Ha a számokat nézzük, igen. 2011-re 35 százalékot esett az eladott hanghordozók száma: összesen 2,44 millió példány kelt el a boltokban, míg egy évvel korábban 3,75 millió – közölte a MAHASZ. A legtöbbet az X-faktoros énekesek lemezei fogytak; érdekes, hogy cédéfronton a külföldi sztárok (Adele, Lady Gaga) képtelenek voltak áttörni és felkerülni a top10-es listára. A trend természetesen nem meglepő. „A mélyrepülés valamikor 2003-2004 környékén kezdődött el” – meséli a Hír24-nek Oroszi Iván, a Musicland használtlemez-bolt vezetője. „2008-ban már csak pislogtunk, amikor megláttuk a számokat. A lejtmenet azóta is tart.”

Villámkoncertekkel a független kisboltokért - kattinson a képre a galériáért!
Fotók: Neményi Márton

Oroszi szerint ugyanazt tapasztalják, amit az új albumokkal kereskedő boltok. Az ezredforduló után, amikor terjedni kezdett a szélessáv és ezzel együtt a fájlmegosztó szoftverek, sokan feladták a zenevásárlást és megváltak cédéiktől, ám a vevők ettől még nem álltak sorba értük. „Ma már csak azok a harmincas-negyvenesek vásárolnak cédét, akik fiatalon azt szokták meg, hogy ha zenét akarnak, elmennek a boltba és megveszik.” A bakelitkorongok viszont meglepően jól fogynak, „már csak az életérzés miatt is, divatos most a régi hanglemez, és vannak, akik a jellegzetes hangzásvilághoz is ragaszkodnak.” A Musicland vásárlói köre egyébként nagyjából állandó, „vannak új arcok, de a többség törzsvásárló”.

Nemzetközi szinten egyébként jobb, vagyis kevésbé rossz a helyzet. Tőlünk nyugatra, Amerikában, Nagy-Britanniában éves szinten 12-15 százalékos visszaesést mérnek, úgy, hogy ott eleve jobbak az adatok: Magyarországon átlagosan minden negyedik lakos vesz évente egy lemezt, a tengerentúlon pedig majdnem mindenki. Igaz, az online piac tavaly itthon is robbant: 2010-ben összesen 37 millió forintért vásároltunk zenét az interneten (ez már akkor is a piac 80 százalékának felelt meg), 2011-ben pedig szinte forintra pontosan százmillióval többért, 137 millióért. Elgondolkodtató, hogy ezt a pénzt szinte mind arra költötték a vásárlók, hogy legálisan letölhessenek egy-egy számot, a 137-ből csupán 17 milliót hagytunk ott teljes albumokra.

Ettől függetlenül legyőzhetetlennek tűnik az illegális fájlcsere: az összes letöltött zene 95 százalékát így szerzik meg a felhasználók a Nemzetközi Hanglemezipari Szövetség adatai alapján. A hagyományos lemezpiacban érdekelt kiadók és a százezres eladásokhoz hozzászokott zenészek persze mentenék, ami menthető. Ákos például, ha szóba kerül a téma, rendszeresen elmondja, hogy az album bizony termék, amelybe munkát, pénzt fektettek az alkotók, a kiadó pedig szintén pénzért gyárja, terjeszti és hirdeti, ugyanolyan joggal várják tehát, hogy a hallgató fizessen érte, mint bármely vállalkozás, amely szolgáltatást nyújt. Eközben azonban egyre több letöltéspárti (akár az ingyenes letöltést sem elvető) zenész bukkan fel, talán a leghangosabb a táborból Vörös András, a Superbutt nevű rockcsapat frontembere, aki szerint az internet már csak ilyen liberális dolog, elterjed, aminek el kell terjednie.

A letöltött zenék 95 százaléka illegális; a fiatalok 98 százaléka szerint jól van ez így.

A zene ebben az új világban már a közösség (és a szélessáv) erejével, magától találja meg közönségét, a kiadóknak pedig ideje lenne alkalmazkodnia ehhez – hangoztatják a letöltéspártiak. Vannak, akik szerint maga a lemez már csak egyfajta „bónusz” szolgáltatás, eszköz a hallgatók megnyeréséhez, a hangsúly az élő koncerten, a bulin van – és persze az azokból származó bevételen. Egyre többen döntenek úgy, hogy profi stúdióalbumaikat ingyen, vagy önként vállalt összegért teszik letölthetővé a neten, külföldiek (Radhiohead) és magyarok (Realistic Crew) egyaránt. Logikus: ha egyébként sem hajlandóak megvenni őket a hallgatók, akkor legalább az általuk jóváhagyott minőségben élvezzék a zenét. „Én is a telefonomon hallgatok zenét, egyszerűen kényelmesebb így” – zárja rövidre a vitát a musiclandes Oroszi Iván. „A fiataloknak már ez a természetes. A minőségvesztésről pedig annyit, hogy a cédéminőség reprodukálható, de az mp3 is megfelelő, a különbség már nagyon keveseket érdekel.”

A kiadók és a kiadópárti zenészek az árral szemben úsznak: úgy próbálják meggyőzni a legális zene öröméről a tizen-huszonéveseket (ők hajlandók legkevésbé hanghordozót venni, sokan már a cédét is legfeljebb látásból ismerik), hogy tudják: illegálisan percek alatt letölthető bármi, még azok a ritkaságok is, amelyeket ha akarna, sem tudna megvásárolni a közönség. És még a lelkiismerete is tiszta: egy tavalyi felmérés szerint a magyarok 90 százaléka semmi kivetnivalót nem talál az illegális zeneletöltésben; a fiatalok között ez az arány 98 százalék. A helyzet azért is ellentmondásos, mert az Artisjus szerzőijog-védő szervezet jogdíjat kap minden egyes megvásárolt üres adathordozó (cédé, DVD, merevlemez, memóriakártya) után, amely jogdíjat az üzletek természetesen a vásárlóval fizettetnek meg – a nagy kiadók lemezeinek ingyenes letöltése mégis illegális.

Az elemzések rendre kifelejtik a lemezboltokat. Ők ugyanúgy megsínylik a helyzetet, mint a kiadók és maguk a zenészek, akik még nyereséget várnak lemezük után. Különösen a kis boltok esetében kritikus a helyzet, már csak azért is, mert az ő létük nem csak a vásárlásról, hanem a közösségi életről is szól. Erre szeretné felhívni a figyelmet egy nemzetközi kezdeményezés, az évente megrendezett Record Store Day, illetve annak két magyar résztvevője, a Musicland és a belvárosi, a hőskor óta ijesztően apróvá zsugorodott Wave lemezbolt, amelyek a polcok közé ékelt, finoman szólva intim hangulatú villámkoncertekkel igyekezték becsalogatni a vásárlókat április 21-én és 22-én.

Hintőporos szőkítés és más izgalmak a Record Store Day-en. Kattinson a képre!

Természetesen nem az ötszörös platinalemezeseket kérték fel, inkább helyi értékű sztárokat (Frenk, Carbonfools), így aztán főleg azok jöttek, akiket egyébként is érdekel ez a fajta zene, vagy egyszerűen csak szeretnek lemezboltban lógni. Ettől függetlenül jó érzés volt látni, hogy, ha a tönk szélén is, de azért élnek a kis lemezboltok, akárcsak törzsközönségük, a megszállott arccal órákig böngészni képes, jellemzően borostás-pulcsis őrültek.

Szerző : Neményi Marci

Forrás : FN24

Április 15-én lesz éppen száz éve, hogy az annak idején elsüllyeszthetetlenként beharangozott hajó mégis elsüllyedt, és ezzel 1517 embert helyezett hullámsírba. (A centenárium alkalmából egyébként 3D-ben támasztják fel a másfél évtizede bemutatott filmet.)

Mindeddig azt hittük, hogy a katasztrófát rossz kormányzás okozta, azonban Donald Olson és Russel Doescher, a San Marcos-i Texas Állami Egyetem asztronómusai szerint a Titanicot elsüllyesztő jéghegynek nem kellett volna ott lennie, ahol volt. Az egészről a Hold tehet. Meg a Nap.

A kutatók által gyűjtött adatok alapján a Hold 1912 januárjában 1400 éve nem látott közelségbe került a Földhöz, ráadásul a Föld épp akkortájt ért pályájának Naphoz legközelebbi részéhez. A két texasi állítja, ha mindezt összeadjuk, az átlagosnál jóval nagyobb árapály jelenséget kapunk - szerintük ez mozdította ki azt a bizonyos, roppant méretes jéghegyet eredeti helyéről, ez felelt az akkoriban megjelent, szokatlanul sok jégért.

De persze ez csak a megoldás egyik fele, hiszen józan paraszti érveléssel azt lehetne mondani, hogy minél nagyobb egy jéghegy, annál könnyebb észrevenni.

Igen ám, de a Titanic épp a katasztrófa idején haladt a meleg Golf-áramlatból, a hideg Labrador-áramlatba, a hőmérsékleti különbségek az áramlatok feletti légkörben is megmutatkoznak, kölcsönhatásuk pedig optikai csalódásokhoz vezet. Elméletük ezen része a két amerikai szerint azt is megmagyarázza, hogy a California nevű teherhajó miért nem látta meg korábban a Titanicot.

Persze a két asztronómus szerint sem megdönthetetlen az elméletük, csupán annyit állítanak, hogy akár így is történhetett, hiszen (szerintük) elég sok adat támasztja alá elképzelésüket.

Forrás : Hír24

A napkitörés kedden kezdődött, és a hatása amerikai idő szerint szerda éjfél, közép-európai idő szerint csütörtök kora reggel éri el a Földet. Ez öt éve a legnagyobb ilyen jelenség, és az ereje még növekvőben van.

A kitörés okozta mágneses vihar áramkimaradást okozhat az elektromos hálózatokban, és a rádiósugárzása megzavarhatja a műholdak és repülőgépek navigációs rendszerét, csökkenti a pontosságukat. Kutatók szerint távközlési gondok is jelentkezhetnek, és a sugárzás valószínűleg arra kényszeríti a repülőgépeket, hogy letérjenek az Északi- és a Déli-sarkvidék fölött vezető útvonalakról. Számítani lehet a sarki fény megélénkülésére is.

Forrás : MTI

A kis Masat (Fotó: MTI/Komka Péter)

Tudományos eredményekről élvezetesen és érthetően írni sosem könnyű feladat. Ha műszaki teljesítményről van szó, az tovább nehezíti a dolgot. Árnyalja a képet az is, ha a beszámoló készítője bölcsész. Ha ráadásul nő, akkor közel járunk a lehetetlen küldetés kategóriájához. Úgy döntöttem, ezúttal mégis harcba szállok a sztereotípiákkal. A téma ugyanis igencsak érdekfeszítő: nem más, mint az első magyar műhold felbocsátása a világűrbe. A hírek szerint a startot élőben lehet végigizgulni a fejlesztő csapattal a Műegyetemen. Ígéretes program hétfő délelőttre.

Amikor rákeresek a Facebookon az eseményre, szorongással vegyes izgalommal olvasom: történelmi pillanat szemtanúi lehetünk ma. Mágikus vonzerővel bíró szavak ezek, különösen egy újságíró számára. Elszántan nekivágok hát a városnak.

Pontban 10-kor érkezem a műegyetem új, modern, ám kissé steril épületébe. Az előadóban még csak alig kéttucatnyian téblábolnak. A percek múlásával aztán egyre gyorsabb ütemben gyűlik a közönség is. Az ivararány nem meglepő: nagyjából tíz hímneműre jut egy női érdeklődő. Ezen némiképp javít a többi újságíró érkezése. Megkönnyebbülök.

Fél 11-re csaknem tele van az előadó. Kisvártatva feltűnnek a fejlesztő csapat tagjai, arcukon várakozásteljes mosollyal, tejeskávészínű, Masatos egyenpólóban. Első körben a Vega hordozórakéta 11 órás startjára várunk. Ez az az eszköz, amely a kis Masatot a világűrbe transzportálja.

Hogy éppen mi történik az Egyenlítő közelében fekvő Francia Guyanán helyet foglaló Kourou űrközpontban, azt az ígéretekhez hűen óriáskivetítőn szemlélhetik az egybegyűltek. Hogy a rakéta indításig is hasznosan teljenek a percek, Horváth Gyula felvezetésével meg is kezdődik a kicsit több, mint kétórás szeánsz. A projektmenedzser bemutatja a műholdbiznisz résztvevőit, majd egy rövid történeti áttekintés következik.

Megtudjuk, hogy műhold-részegységek már csaknem negyven éve készülnek Magyarországon, de hosszú ideig kellett várni arra, hogy az első komplett készüléket valaki létrehozza. Végül, 2007-ben jött a mérföldkő, amikor is lelkes egyetemisták és doktoranduszhallgatók elhatározták, hogy a CubeSat nevű nemzetközi projekt keretében megépítik az első magyar műholdat. A CubeSat szabványnak megfelelően egy 10x10x10 centis élhosszúságú, egy kilogramm tömegű berendezést hoztak létre, mely aprócska mérete ellenére több mint kétezer alkatrészből áll. A Masat keresztnevet a magyar és a satellite kifejezések ötvözeteként kapta a kisded. A készülék feladata az elképzelések szerint az lesz, hogy föld körüli pályára állása után adatokat gyűjtsön környezetéről, és továbbítsa azokat a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem E épületének tetején létesített vevőállomására. Emellett a kis jószág követésében rádióamatőrök is részt vesznek. Mint kiderül, Kubától kezdve Ausztrálián át egészen Kínáig több százan jelezték részvételi szándékukat. Bár maga a Masat-projekt elsősorban oktatási célokat szolgál, a küldetés tapasztalatait a későbbiekben a hazai űripar is hasznosíthatja majd.

Közben már csak alig pár perc maradt a startig. Szökik az adrenalin, tetőfokán az izgalom a teremben. Csöndben meredünk a vetítővászonra. A visszaszámlálás utolsó percében síri csend honol az előadóban. Pontban 11-kor aztán felizzik a hajtómű, és a magasba emelkedik a Vega.

Némi megkönnyebbülés hullámzik át a termen, de az ováció még várat magára. A nagy eredmény az lesz majd, ha Masat elhagyja a hordozórakétát és megkezdi önálló űrpályafutását. És a küldetés több okból is kockázatos…

A Vega, azaz az anyahajó

Mint kiderül, nemcsak a magyar kockaműhold debütálásának vagyunk tanúi, hanem az anyahajó, vagyis a Vega hordozórakéta első repülésének is, ami pluszveszélyeket is rejtegethet. A Vega különlegessége, hogy úgy képes a rakományát a világűrbe juttatni, hogy vezérlésének köszönhetően más-más állomáson tudja kirakni az utasokat, vagyis különböző pályára képes azokat állítani. Masat nem magányos utazóként vágott neki a világűrnek: nyolc másik műhold társaságában utazott, melyek közül hét hozzá hasonló, egyetemi fejlesztésű kis készülék, a nyolcadik utas pedig nem a halál, hanem egy nagyobb rádióamatőr műhold. Maga a Vega több részegységből áll, ezek terv szerint, egymást követően válnak le a berendezésről, ez a kivetítőn is világosan látszik. Minden egyes stációnál szolidan örvendezik a közönség.

Megtudjuk, hogy a záróakkord az lesz, amikor az utasok is elhagyják a rakétát, és beállnak előre meghatározott pályájukra. Erre a felbocsátást követő 71. percben számíthatunk. Masat, miután elhagyta a rakétát, bekapcsol, ám félórán át még csöndben lesz, ennyi idő elteltével tud ugyanis annyira eltávolodni utastársaitól, hogy „kutyaközönséges mérőszalagból” készített antennáját kinyissa, és jelet adjon magáról földi követőinek. Ha minden jól megy, akkor elsőként Kuba fölött hallat majd magáról, és Magyarország fölött napi három-négy alkalommal halad el. Egy ellipszis alakú pályán mozog majd.

Amikor legközelebb jár a Földhöz, akkor 300, amikor a legtávolabb, akkor pedig több mint 1400 kilométeres távolságból tudósítja bolygónk érdeklődő lakóit, amit a rádióamatőrök a következő telemetriai adatok segítségével:

MASAT1000
1 00006U 12006F 12044.46627998 .00000000 00000-0 28115-3 0 11
2 00006 69.4856 238.7662 0796254 45.0851 191.9481 14.06356736 11

Az egyszerű drukkerek pedig a Facebookon és az egyetem honlapján is nyomon követhetnek. Aki pedig testközelből is szeretné látni a kockaműhold egyik ikertestvérét, az megteheti a BME holnap nyíló kiállításán.

Ha minden a tervek szerint halad, akkor őkockasága három hónapig működik majd a világűrben. Körülbelül ennyit bír ki az elektronikája a mostoha hőmérsékleti és nyomásviszonyok között. 1,5-3 éven keresztül viszont fent lesz az űrben, majd miután eléri a Föld légkörét, lelassul és elég.

Ennyi tudás birtokában a hatvanadik perc tájékán már mindenki idegesen fészkelődik. A feszültséget oldandó kapunk még némi adalékot arról, hogy ha minden jól megy, akkor Magyarország is rövidesen tagja lehet az Európai Űrügynökségnek (ESA), ami nagyban megkönnyítené a hasonló projektek kivitelezését. Bár a belépő a klubba nem csekély, ám a tagságért fizetendő éves díj rendszerint busásan megtérül. A készítők most abban bíznak, hogy a Masat misszió remélhető sikere elhatározásra sarkallja a döntéshozókat, és belátják, hogy érdemes az űriparba fektetni.

Repül a, repül a... (Fotó: MTI/Európai Űrügynökség/S. Corvaja)

Közben arról érdeklődünk, mit hoz az élet Masat után. Horváth Gyula elmondja: nem véletlen, hogy a kisműhold a Masat-1 nevet kapta. Valószínűleg lesz ugyanis több utódja is a berendezésnek. A készítők azt remélik, hogy ezek már nagyobb és bonyolultabb műholdak lesznek, melyek segítségével összetett kísérletek is végrehajthatók az űrben, amihez egyébként bőven rendelkezésre áll a tudásállomány hazánkban.

S a jövő optimista reményeinek felvázolása után azon kapjuk magunkat, hogy elérkezett a várva várt perc. És óramű pontossággal 12 óra 11-kor el is hagyja az anyahajót Masat, amit a teremben üdvrivalgás fogad. A vastapsba torkolló ujjongás percekig tart. Felemelő pillanatok ezek. Párásak a tekintetek, boldogok a büszke „szülők.” És az újságírók is, hiszen végre jó híreket közölhetünk. Egy maréknyi magyar kutatócsapat öt éve dédelgetett álma a szemünk láttára teljesült. Horváth Gyula diadalmasan kijelenti: pályára állt Magyarország első műholdja, a küldetés stabil.

Mérnökök, büszke családtagok és bölcsészek együtt örvendeznek.

Hajrá, Masat, szurkolunk Neked!

Forrás : Hír24

Szerző : Szentes Adél