Ennyit buktunk az IMF elzavarásán

Íme, mekkora károkat okozott Magyarországnak az IMF elutasítása, a gazdaságpolitikai hibák, a jogbizonytalanság, a kiszámíthatatlanság.

Lehet-e forintosítani, mekkora veszteséget okozott az országnak, hogy tavaly júliusban elhajtottuk az IMF-et? Mellár Tamás közgazdász szerint súlyos százmilliárdokról van szó, de hogy pontosan mennyiről, azt megítélése szerint reménytelen vállalkozás meghatározni. Mégpedig azért, mert nem tudjuk pontosan megmondani sem az időtartamot, sem az egységköltséget, még hozzávetőlegesen sem.

Chikán Attila közgazdász szerint is sokba került ez a kitérő. De hogy mennyibe, s hogy milyen gazdasági hatásoknak mennyi volt az ára, annak megmondására ő sem vállalkozott. Megkeresésünkre még annyit válaszolt: "lehet, hogy vannak nálam bátrabbak, akik mernek becslést adni". Voltak.

Vértes András és Róna Péter közgazdászok szerint csak a veszteségek egy része számszerűsíthető, mégpedig a kamatveszteség. Abban is egyetértettek, hogy a többi (főleg a bizalomvesztésből adódó) hatás nem számszerűsíthető, de számottevő. A kamatveszteség (állami, lakossági és üzleti) mindkettejük szerint legalább 800 milliárd forint.

Az összes adósságunkból kiindulva

Róna Péter közgazdász szerint az IMF-kitérő ára legalább 1,5-2 százalékos felárat jelentett az állampapírhozamnál és a kialakult kamatszerkezetben. Körülbelül ennyivel fizettünk többet amiatt, hogy kipateroltuk az IMF-et, ahhoz képest, mintha ezt nem tettük volna - mondta. Az állam, az önkormányzatok a vállalkozások és a háztartások devizaadóssága összesen 180 milliárd euró. Ennek a 1,5-2 százaléka lehet az a veszteség, ami a késlekedés számlájára írható, s ez (300 forintos euró árfolyammal számolva) 810-1080 milliárd forint - becsülte. Ez a GDP 2,9-3,9 százaléka.

Az állam vesztesége

Hasonló eredményre jutott a GKI elnöke, Vértes András közgazdász is. Kiindulásként azt vette számításba, hogy amikor a Fidesz-kormány hatalomra került, Magyarországon minden kockázati mutatónk éppen lefelé ment: az árfolyam enyhén erősödőben, a CDS-felár és a kamatszintek csökkenőben voltak. Ezután megnézte, ma mennyivel magasabbak a kamatok (pl. állampapírpiaci, CDS-felár stb.). Ebből becsülte meg, mennyi plusz kiadással járt az állam számára az elmúlt időszak.

Figyelembe vette azt is, hogy közben az európai pénzpiaci mutatók is romlottak, s megnézte, hogyan alakultak a közép-európai (nem eurós) országokban ugyanezek a számok.

A kormányváltáskor a rövid lejáratú állampapírok kamatai jellemzően 5-5,5 százalékon álltak, a hosszú lejáratúak pedig 6,8-7,1 százalék között mozogtak. Azóta az átlagkamat mindkét ágon legalább 150 bázisponttal emelkedett meg. Eközben Romániában csökkent, Lengyelországban és Csehországban pedig picit nőtt a kamat. Mindezt beszámítva korrigált 50 bázisponttal, s így jutott arra az eredményre, hogy legalább 100 bázispontnyi (1 százaléknyi) kamatnövekedés írható az IMF késlekedés számlájára. Ezt rávetítette a kerekítve 80 százalékos GDP-arányos államadósságra, és éves szinten legalább 250 milliárd forintra árazta be az állami kamatveszteséget.

Romániával összehasonlítva jól mérhető az IMF késlekedés hatása

Az IMF késlekedés negatív hatását Románia és Magyarország tavaly szeptember, október, novemberi mutatói segítségével is érzékeltette Vértes András. Ebben az időszakban az európai pénzpiaci mutatók romlottak, de a román lej ennek ellenére mint a beton, olyan stabil volt, és ott a kamatok is csökkentek. Magyarországon ellenben elszabadult a forint (leginkább december januárban, de már előtte is), s durván emelkedtek a CDS felárak és a kamatok is. Ez a mélyrepülés véleménye szerint egyértelműen az IMF megállapodás hiányának tudható be. Hiszen Romániának van IMF megállapodása, s az ő pénzpiaci mutatóik nem romlottak.

Mennyit veszítettek a magánszemélyek és a vállalkozások?

Az üzleti és a lakossági szféránál a forint kamatoknál 200 bázispontos emelkedést vett figyelembe. Így a lakosság legalább 3,3 ezer milliárdos forinthitel-állományára éves szinten minimum 100 milliárd forintos kárt becsült. A forint svájci frankkal szembeni árfolyamgyengülése pedig (az euró svájci frankkal szembeni gyengülését nem figyelembe véve) számítása szerint 150-200 milliárd forintnyi veszteséget okozott. Ez lakossági oldalon összesen mintegy 300 milliárd forint veszteség.

Az üzleti szféra hitelállományra vetített teljes veszteségét nagyjából 250 milliárdra becsülte. Vértes András számítása szerint így (az állami a magán és az üzleti szférában) összesen 800 milliárd forintnyi a pénzpiaci krízis hatása.

Annyit hozzátett még, hogy a számításnál nem tudta teljesen figyelembe venni az átárazódási késéseket (vagyis, hogy például a lakossági hiteleknél, vagy az állampapíroknál ciklikus a kamatváltozás, ezért késleltetve realizálódnak annak hatásai). De ez csak azt jelenti, hogy a veszteségek egy része eddig még nem jelent meg, azonban pár hónapon belül meg fog jelenni - nyomatékosította.

Azt is hozzátette, a megadott számokkal inkább alábecsülte a veszteségeket. Az a véleménye, hogy a valós károk ennél sokkal nagyobbak lehetnek, a nem számszerűsíthető veszteségek miatt.

Ami nem számszerűsíthető

Róna Péter szerint a bizalomvesztés, a beruházások elmaradása súlyos, hosszútávú veszteségeket okoz - ezeken a területeken lassú visszarendeződésre lehet számítani, és csak sokára lehet pozitív változás. A szájaskodás az EU-val és az IMF-fel rossz benyomást tett, de ez önmagában viszonylag felületes jelenség. Ennél sokkal súlyosabb, hogy a Fidesz az ország működőképességét veszélyeztette (lásd bíróságok helyzete, visszamenőleges törvénykezés, stb.).

Külföldi szemmel nézve nehéz kitalálni, hova tart az ország, és mit akar - jegyezte meg. Másrészt az elmúlt másfél év alatt egy korábban már visszaszorított jelenséget lehet újra észlelni: Magyarországon egyre több intézmény, szolgáltatás van bajban. Az egyetemek a kórházak, az önkormányzatok, az államigazgatás, a BKV, a Malév, stb. Ez olyan sorozatjelenség, ami azt jelzi, hogy ország egyre kevésbé képes talpon maradni - tette hozzá.

A hibás gazdaságpolitika számlája

Vértes András szintén tekintélyes, egyelőre nem számszerűsíthető bevételkiesést valószínűsít a vállalati, önkormányzati és állami beruházások elmaradása miatt. De szerinte a lakosság reakciói is sokatmondóak: megijedtek az emberek, államcsődtől tartanak, ezért egy részük külföldre menekítette a tőkéjét. Megfigyelhető még, hogy megnövekedett készpénzállomány, vagyis a vállalkozások és a magánszféra is tőkét vont ki a gazdaságból. A tendencia a legutóbbi PSZÁF és MNB adatokban is megjelent. 2008-ban ez még a válságnak betudható volt, de 2010-12-ben már egyértelműen a hibás gazdaságpolitika számlájára írható - kommentált.

Az egykulcsos adó bevezetése, az adójóváírás kivezetése (ami leginkább az alacsony keresetűeket érinti negatívan) agyonvágja a fogyasztást, a krízisadók a modernizálásra képes ágazatokban fogják vissza a beruházásokat, a bankrendszer túladóztatása pedig a hitelállomány csökkenéséhez vezetett - sorolt fel további intézkedéseket és azok negatív hatásait.

De hogy ezek közül a hatások közül mennyi az, amennyi egyébként is bekövetkezett volna és mennyi írható a gazdaságpolitikai hibák számlájára, ez nem meghatározható - mondta Vértes.

Mi lett volna, ha...

Mondhatjuk-e egyértelműen, hogy ezek a veszteségek nem következtek volna be, ha nincs késlekedés az IMF tárgyalásokban? Vértes András és Róna Péter szerint is igen a válasz erre a kérdésre. Azonban azt is hozzátették, csak egyik elem az IMF megállapodás hiánya. A másik a már említett jogbizonytalanság, kiszámíthatóság, előreláthatóság hiánya.

Vértes András itt a nyilvánvaló alkotmányos nehézségeket, az európai jogelvekkel szembemenő visszamenőleges vagy éppen előre menő szabályozásokat (pl. Alkotmánybíróság jogkörének korlátozása, magánnyugdíjpénztárak államosítása, stb.) is említette példaként. Szerinte az utolsó csepp a pohárban a végtörlesztés volt. Minden szakmai tiltakozás ellenére, a bankokkal nem egyeztetve három nap alatt fogadták el a jogsértő törvényt (magánjogi szerződésekbe avatkozott be az állam), ami súlyos veszteségeket okozott a bankoknak. Ha az IMF-fel lett volna megállapodásunk, akkor ezt biztosan nem lehetett volna meglépni - jelentette ki.

Mi várható?

A közeljövő sem túl megnyugtató Róna szerint, mert még előttünk van, hogy pontosan mit (milyen változtatásokat) vár majd el az IMF/EU, és hogy erre hogyan fog reagálni a kormány. Úgy néz ki, hogy a tárgylások megkezdésének ára a teljes hátraarc lehet. Kérdés, hogy erre valóban kész-e a kormány. Az egyháztörvénytől kezdve az MNB törvényig, a médiatörvény, az egykulcsos adó az alaptörvény is aggályos tétel, amely mind nehezíti a tárgyalások beindítását - sorolta.

A kormány most úgy taktikázik, mondja meg az EU, melyik törvény melyik bekezdésében mi nem tetszik. Az EU pedig azt mondja, az egész felépítéssel, szellemiséggel van baj. Újra kellene alkotni ezeket a törvényeket, annak ellenére is, hogy az EU szerint is vannak bennük jó elemek - összegzett Róna.

Vértes pedig ezzel szummázott: az üzleti szféra ma úgy gondolkodik, hogy Magyarországra lehetőleg nem hoz semmit, sőt Magyarországról inkább elmegy. Ezt mutatják a rendelkezésre álló (első három negyedévi) adatok is: a működő tőke nem befelé jött, hanem kifelé ment. Egymilliárd euró mínusz lett ilyen úton (a szokásosan bejövő félmilliárd-egymilliárd euróval szemben másfél-kétmilliárd euró ment ki). Tételesen nem bizonyítható, hogy ez a hibás gazdaságpolitika következménye, de az biztos, hogy ilyen az utóbbi húsz évben nem volt Magyarországon - jelentette ki.

 

Szerző : Tamásné Szabó Zsuzsanna

Forrás : FN24

Keresés