A devizaalapú hitelről először 2006. szeptemberében a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete írt tájékoztatójában. „Deviza alapú hiteleknél a törlesztés és a folyósítás forintban történik, de devizában van megadva a hitelösszeg és a törlesztő részlet.” Forrás: Makkos Albert, Devizahiteled van? Kezedben a megoldás! 178.oldal. A megfogalmazás értelmében a forrásnak devizában kellene lenni. A PSZÁF tájékoztatója számításaiban a devizaforrás tényét bizonyítja.

A „devizaalapú hitel” kifejezés egy nem létező közgazdasági kategória. Mondhatnám fából vaskarika. Mert vagy devizahitel van, vagy forinthitel. De miután a magyar bankrendszer saját - megítélésem szerint jogtalan - eljárásának fedezése érdekében kitalálta és széles körben alkalmazta ezt a sajátos fogalmat, nem tehetjük meg, hogy ne vegyük figyelembe.

• Tény, hogy a Magyar Nemzeti Bank szerint nem volt annyi deviza az országban, mint amennyi devizaalapú hitelt kihelyeztek.
• Tény, hogy a Magyar Nemzeti Bank adatai szerint a kihelyezett hitelek összege hosszú ideig alatta volt a lakossági megtakarításnak és csak 2008. III. negyedévben érte el a hitelállomány a lakossági megtakarítást. Azaz annyit hiteleztek, amennyi a magyar lakossági megtakarítás volt, nem volt szükség külső forrásra.
• Tény, hogy a magyar lakossági megtakarítás egy része devizában volt.
• Tény a Magyar Nemzeti Bank adatai szerint, hogy a swap ügyletek összege és a lakossági deviza megtakarítás összege sem teszi ki a lakossági devizahitelek összegét.

Tehát jellemzően nincs a lakossági devizaalapú hitelek mögött deviza. De nem lehet mondani, hogy egyáltalán nem volt, hiszen a lakossági megtakarítások egy része valóban devizában volt. A bejött devizaforrásokról pedig nem lehet megmondani, hogy azok pl. a Magyar Nemzeti Bankba mentek 2 hetes ügyletre, vagy a bank devizahitel fedezetére használta.

Mindezek alapján - megítélésem szerint - sem a hitelfelvevő, sem a bank nem tudja a devizafedezet létét vagy hiányát bizonyítani. A bankok éppen erre építik védekezésüket. Egy lényeges ítélet azonban született: A Kásler Árpád féle perben a bíróság kimondta, hogy a devizaalapú hitelek mögött deviza fedezetnek kell lenni. De hibázott a bíróság, miután nem ellenőrizte a banki devizafedezet meglétét, hanem csak elfogadta, hogy a bank swap ügylet révén biztosította a devizát.

Megítélésem szerint hamis az az állítás is, hogy a bankok a devizafedezetet swap ügyletekkel biztosították. A swap egy csereügylet, amelynél pl. az egyik fél lerak egy pl. forint fedezetet, amelyért azonos összegű devizát kap. De a bank tényleges kamatköltsége nem a svájci frank kamata, amit a lakosság felé feltüntetett, hanem a tényleges költség a swap keretében lerakott forint kamata. Swap ügylet révén a bank nem tud olcsóbban finanszírozni, hiszen a két fizetőeszköz kamatkülönbségét csak a hitelfelvevőre lehet terhelni. Ha nem így lenne, feltalálnánk a „pénzgyárat”. A „swap” magyarázatot a bankok találták ki annak reményében, hogy ezzel félre lehet vezetni a nem hozzáértő hitelfelvevőket. A „szöveg” tehát jól hangzik, de nem igaz.

Szerintem devizaalapú hitelek mögött jellemzően nem volt deviza, de ettől még lehetett volna deviza alapon való elszámolás. A Ptk. szerint a felek megállapodhatnak forinttól eltérő (pl. svájci frank) elszámolásban is. Ebben az esetben az elszámolásnál alkalmazni kell az átváltási árfolyamot. Miután nincs tényleges átváltás, nem lehet az átváltási jutalékot elszámolni. Márpedig a bankok éveken keresztül számolták el az átváltási jutalékot. Ebben az esetben viszont felvetődne a bűncselekmény alapos gyanúja! Éppen emiatt jött a törvénymódosítás, hogy a bankoknak az átváltásnál MNB árfolyamot vagy banki középárfolyamot kell alkalmazni. Ez tehát nem a hitelfelvevőknek adott engedmény volt, hanem rájöttek, hogy akár a bűncselekmény is megállapítható, ezért a törvényt olyan látszattal módosították, hogy kedvezménynek tüntessék fel. Komoly kérdés, mit fognak a bankok mondani, mikor bíróság előtt bizonyítaniuk kell a devizafedezetet?

Saját írásaimban nem tévedésről van szó, amikor a devizaalapú hitelek deviza hátterét figyelmen kívül hagyom. Tudatos megfontolás, hiszen amit nem tudok bizonyítani, azzal nem lehet nyerni. Nem a deviza létét vagy hiányát veszem figyelembe egy hitelezési konstrukció törvénytelenségének levezetésénél. Sokkal egyszerűbb azt bizonyítani - ami matematikai tény -, hogy a devizaalapú hitelek kifizethetetlenek! A deviza alapú hitelek tisztességtelenek, mert a hitelfelvevőknek garantált veszteséget okoznak! A devizaalapú hitelek és azok gazdasági pénzügyi és jogi hatása ellentétes az Európai Unió Alapokmányával, amely Magyarországon is jogszabálynak számít. Mindezek az okok viszont semmisséget eredményeznek. Ezeket a tényeket nem lehet azon az alapon vitatni, hogy volt-e deviza vagy nem.

Ha a devizahiteleket nem sikerül forintosítani, akkor a jelenlegi devizahitelesek ingatlan vagyona pár éven belül banki tulajdonba kerül. Ennek megakadályozására pedig össze kellene fognunk. Mindig azt vallottam, hogy ha valamit teszek, azt soha sem mások ellen teszem, hanem valami érdekében. Most is így gondolkodom.

Szerző : Makkos Albert Független Közgazdász